Aranykerék

Ikarusok a Zónában

Csernobil és Pripjaty evakuálása

2019. január 09. - Aranykerék

Az 1986. április 26-án bekövetkezett csernobili atomerőmű-balesetet követő evakuálásban 1225 autóbusz és 360 tehergépkocsi vett részt, készenlétben állt 2 motorvonat is. Az egyik legsúlyosabb következményekkel járó ipari atomkatasztrófát követően 116 ezer embernek kellett végleg elhagyni otthonát az erőművet körülvevő úgynevezett 30 kilométeres zóna 2600 négyzetkilométernyi területén lévő 188 településről.

Az erőmű közelében fekvő Pripjaty városból kiköltöztetett embereket szállító, többségében Ikarus és LAZ típusú autóbuszok mintegy 40 kilométeres útszakaszt foglaltak volna el, ha egymás után felsorakoznak. A Csernobiltól északnyugatra fekvő, 49 ezer lakosú modern "atomváros" – napjainkban a katasztrófaturisták kedvelt célpontjának számító szellemváros – kitelepítésére mindössze 2,5 órára volt szükség, miközben az előkészítésre is nagyon kevés idő, alig fél nap állt rendelkezésre. A teljes körzet kiürítése 3 héten belül lezajlott. Ez mai szemmel nézve is páratlan logisztikai teljesítmény volt. Jóllehet a tömegtájékoztatás csődje, a kitelepítésnek alávetett lakosok nem megfelelő tájékoztatása beárnyékolja a történteket.

Pripjaty szellemváros üres házai, háttérben az épülő második szarkofág, tőle balra az atomerőmű 4-es blokkja, 2016-ban
Forrás: Wikimedia Commons

A baleset előtt az 1970-ben alapított Pripjaty a Csernobili atomerőmű és Csernobil (Csornobil) város közelében, a névadó Pripjaty folyó partján épült modern, virágzó, és rendkívül fiatal város volt. A lakók – többségében az erőmű dolgozói, azok házastársai és gyerekei – átlagéletkora nem haladta meg a 26 évet. Jellemző volt a város ellátottságára, hogy miközben Kijevben gyakorlatilag jegyrendszer volt érvényben, addig itt 25 üzlet, köztük egy korszerű, bevásárlókocsis nagyáruház működött, gazdag árukínálattal. Folyamatosan növekvő, fénykorában 49 ezer fős (más források szerint 54 ezer fős) település volt, amit 15 éven belül 75–78 ezer fősre terveztek bővíteni.

A városban a távolsági járatok mellett mindössze egyetlen helyi autóbusz-vonal üzemelt. Ez kötötte össze a lakótelepet az atomerőművel. Rendelkezett a település egy hajókikötővel is, ahonnan közvetlen járatok indultak Kijevbe a Pripjaty folyón keresztül. A város és az erőmű közelében haladt el a Csernyigov–Ovrucs-vasútvonal (Csernyihiv–Ovrucs), a vasúton érkezők számára Janov (Janyiv) állomás állt rendelkezésre a településtől délnyugatra.

kepkivagas_hajo1.PNG

Hajó a Pripjaty folyón, a baleset előtt
Forrás: Csernobil öröksége: a Zóna

1986. április 26-án 1 óra 23 perc 47 másodperckor gőzrobbanás történt a Kijevtől 120 kilométerre északra fekvő csernobili Vlagyimir Iljics Lenin Atomerőmű 4-es blokkjában. Az első robbanást 12–13 másodperccel később egy újabb, de nagyságrendekkel nagyobb detonáció, egy hatalmas erejű gázrobbanás követte. Ez a robbanás már leszakította az RBMK-1000 típusú reaktor csarnokának tetőszerkezetét és részben az oldalfalát is, mintegy 1800 tonnányi anyag repült a levegőbe. A tűz 10 napig égett, izzott. A reaktorból a tátongó lyukon keresztül nagy mennyiségű radioaktív felhő jutott a levegőbe az elkövetkező napokban. A kihullás mértéke 40-szerese volt Hirosima és Nagaszaki atombombáinál.

Jelenet a Molylepkék (2013) című ukrán filmsorozatból / film.ua

A baleset után az erőmű többi blokkja tovább üzemelt. 1992 októberében az atomerőmű 2-es blokkjában is volt egy baleset, egy leállás alkalmával kigyulladtak a nagyfeszültségű kábelek. Előbb tűz ütött ki, majd gázrobbanás történt, ami miatt beomlott a tetőszerkezet egy része. A csernobili atomerőművet 2000-ben állították le végleg.

"Akik megmentették a világot." - A likvidátorok emlékműve
Forrás: Wikimedia Commons

 

Sugárzási szintek Pripjatyban (balra fent) és az erőmű környezetében
Jelmagyarázat: A: Vörös-erdő, B: hűtővíz-tározó, C: atomerőmű, D: szarkofág,
E: tiltott zóna, F: Halál hídja, G: uszoda, H: kultúrpalota, K: hotel, L: vidámpark
Forrás: Wikimedia Commons

kepkivagas_helikopter11.PNG

A szerencsétlenül járt helikopter
Forrás: youtube.com

A baleset következményeinek elhárításában, a tűz oltásában és a sugárzás mértékének csökkentése érdekében végzett munkálatokban, valamint a szarkofág építésében 600 ezer likvidátor vett részt. (Ismert 510 ezer, de 800–900 ezer főről szóló adat is.)  A tűz elfojtása érdekében helikopterekről agyaggal, bórral, dolomittal, ólommal és homokkal, összesen 5000 tonna anyaggal szórták le a sérült reaktort. A munkálatok során legalább 100 helikoptert, és 10 ezer darab "egyéb eszközt" használtak fel. A helikopterek több mint 4000 bevetésen vettek részt.

Rengeteg járművet – tűzoltóautót, tartálykocsit, betonkeverőt, munkagépeket, emelőgépeket és más különféle építő- és anyagmozgató gépeket, továbbá buszokat, katonai járműveket, helikoptereket (Mi–6, Mi–8, Mi–17, Mi–24, Mi–26 típusokat) – vettek igénybe a mentés során, ezeket (határérték fölötti mérési eredmények esetén) leselejtezték, és egy kijelölt járműtelepen (roncstelepen, géptemetőben) állították le, Csernobiltól nyugatra. A "rozsdatemetőt" mára teljesen felszámolták, de hosszú évekig (a több évig tartó felszámolási folyamat 2012-ben fejeződött be) itt álltak a mentési munkában felhasznált, sugárszennyeződött járművek.

Az evakuálásnál használt Ikarus és LAZ típusú buszok – kevés kivétellel – nem ide kerültek: a buszokat bezúzták, a vázszerkezet összepréselt roncsait elásták.

afp_aleksandro_zubko_aspx.jpg

Járművek a Csernobil melletti roncstelepen
Forrás: AFP / Aleksandro Zubko

A felszabaduló radionuklidok (mások mellett jód-131, cézium-137, stroncium-90, plutónium-239, amerícium-241 és további izotópok) eljutottak Európába, Észak-Amerikába, jelenlétük lényegében a teljes északi féltekén kimutathatóak. A szovjet vezetés előbb hallgatott az eseményről, a hivatalos levelezésekben is csupán üzemzavarról beszéltek. Európában a sugárzást először egy svédországi atomerőműben észlelték, ahol határérték feletti sugárzást mértek. Majd Finnországban, Dániában is, később Dél-Németországban (Bajorországban), de még Japánban is magas értékeket mértek. A mérésekkel és a meteorológiai adatok vizsgálatával beazonosítható volt a baleset helye. Végleg eltitkolni tehát nem lehetett az eseményt, ezt a szovjet vezetés is belátta (Svédország diplomáciai úton kért tájékoztatást), de a végsőkig halogatta a hiteles tájékoztatást.

Csernobilt a "tömegtájékoztatás csődjeként" szokták említeni. A lakosság nem kapott megfelelő tájékoztatást a szükséges óvintézkedésekről, a kialakult helyzetről, a veszélyekről. A tájékoztatás elhallgatására jellemző példa volt, hogy a szovjet televízió az atomerőmű-balesetről csak két nappal később – egy nappal a már sikeresen befejezett pripjatyi kitelepítés után – április 28-án este számolt be. Ekkor is csak a baleset tényéről és 2 halottról tudósítottak, a kitelepítésről és a sugárveszélyről, valamint a megbetegedésekről nem esett szó.

A katasztrófáról csak május 14-én – a tűz megfékezése után, avagy (ahogy utóbb többen fogalmaztak) "miután védekezésből támadásba lendültek" – beszélt először Mihail Gorbacsov SZKP KB főtitkár, aki visszautasította a külföldről felajánlott valamennyi segítséget. Gorbacsov később azt nyilatkozta, hogy a csernobili katasztrófa volt a Szovjetunió 1992-es megszűnésének egyik legfőbb okozója.

Mint az közismert, nemrégiben nagy baj ért bennünket. Baleset történt a Csernobili atomerőműben. Ez mélyen megrendítette a szovjet embereket, és aggodalommal tölti el a nemzetközi közvéleményt. Először találjuk szembe magunkat egy olyan félelmetes erővel, mint amilyen az a nukleáris energia, amelyik kikerül az ellenőrzésünk alól. Tekintettel a Csernobilban történtek rendhagyó és veszélyes jellegére, a Politikai Bizottság a kezébe vette a munka teljes megszervezését, annak érdekében, hogy a lehető leggyorsabban likvidálja a balesetet és korlátozza következményeit. [...] mély együttérzésemet fejezem ki az áldozatok családjának, hozzátartozóinak, munkatársainak, mindenkinek, aki elszenvedője volt a szerencsétlenségnek. [...]

– Mihail Gorbacsov, 1986. május 14.

A baleset után a károk enyhítésére kormánybizottság alakult. Ennek a szervezetnek kellett döntenie arról, hogy elrendeljék-e a kitelepítést. Április 27-én reggel 7 órakor kezdődő bizottsági ülés első napirendi pontjában eldöntötték, hogy az erőmű melletti Pripjaty város kitelepítését haladéktalanul meg kell kezdeni. Más kérdés, hogy az evakuáláshoz szükséges buszok összegyűjtése és a városhatárhoz irányítása valójában már előző éjszaka megkezdődött.

10 órától a bizottság vezetője eligazítást tartott a városvezetésnek. Az evakuálásról hivatalosan 12 órakor hoztak határozatot. 12 óra 20 perckor megtörtént a kitelepítési körzetek vezetőinek és helyetteseinek kijelölése és eligazítása. 13 órakor már a kitelepítésben részt vevő valamennyi személynek az eligazítására került sor. Ezalatt a lakosok nem tudták, hogy mi zajlik a háttérben.

Egy egykori pripjatyi lakos beszámolója az előkészületekről:

Különféle pletykákat lehetett hallani, majd néhány barátommal találkoztam, akik a rendőrségnél dolgoztak. Ők mondták, hogy evakuálás készül, és már több száz busz várja a parancsot a város határában. Janov állomásra – ami Pripjatytól nem volt messze – vasúti kocsikat hozattak. Éjjel két óra környékén egy Moszkvából érkezett bizottság döntött az evakuálásról, hogy legyen-e vagy sem.

Aztán dél körül a hangosbemondóból jött a felhívás. Azt javasolták, hogy vigyünk iratokat, három napi élelmiszert és a legszükségesebb holmikat. Mintha csak piknikre vinnének minket. Habár én már akkor tudtam, hogy csak úgy piknikezésre elvinni egy egész várost túlságosan nagylelkű gesztus lenne az államunk részéről.

Hát nem is így történt.

– Sztanyiszlav Konsztantyinov író, festőművész

(Csernobil öröksége: a Zóna)

A buszok Csernobil és Pripjaty közötti országúton kezdtek el felsorakozni. Több száz, majd ezer busz gyűlt össze a város határában, várva a parancsra, hogy beléphessenek a városba. Ezzel egyidőben lezárták az utat, az elrendelt hírzárlat biztosítása érdekében senkit nem engedtek át a városhatáron. A telefonvonalak sem működtek, néhány órára teljesen megszakadt a kapcsolat a külvilággal. A városban megjelentek a locsolókocsik, a különféle speciális katonai járművek, egyre több volt a maszkot viselő egyenruhás. Az emberek látták, hogy valami történt, de csak tanácstalanul találgatták, hogy mi fog következni. Kérdéseikre nem kaptak választ.

kepkivagas_busz21.PNG

Felsorakozott autóbuszok Pripjaty határában
Forrás: Csernobil öröksége: a Zóna

1986. április 27-én délután, másfél nappal a baleset után kezdték meg a 49 ezer lakosú Pripjaty (köztük 15–17 ezer gyerek) kitelepítését. A lakosságot hangosbemondón és a rádión keresztül tájékoztatták a tennivalókról. A tájékoztatás arra nem tért ki, hogy soha többet nem költözhetnek vissza otthonaikba. Éppen ellenkezőleg, a felhívás szerint személyes iratokkal, 2-3 napra való élelemmel kellett készülni a lakások átmeneti elhagyására, mást nem nagyon vihettek magukkal – csak a legszükségesebbeket. Az összepakolásra 50 percet kaptak.

Körülbelül 20 autóbuszból álló konvoj, az állami autófelügyelet felvezető autójával
Forrás: ritkanlathatotortenelem.blog.hu

Pripjaty kitelepítéséről április 27-én 13 óra 10 perckor rádióközleményben tudósítottak, a lakosságot otthonaik ideiglenes elhagyására szólították fel:

Figyelem, figyelem!

Figyelem, figyelem!

Figyelem, figyelem!

Tisztelt Elvtársak!

A népi küldöttek városi tanácsa közli, hogy a csernobili atomerőműben történt baleset miatt Pripjaty városában kedvezőtlen sugárzási viszonyok jöttek létre.

A párt- és tanácsi szervekkel, valamint a katonai egységekkel megkezdtük a szükséges intézkedések foganatosítását. Azonban a lakosság – elsősorban a gyermekek – biztonsága érdekében szükségessé vált a város lakóinak a Kijevi terület településeire történő ideiglenes kitelepítése.

Ezért minden lakóházhoz ma, április 27-én, 14 óra 00 perctől... 14 óra 00 perctől kezdődően autóbuszok állnak ki, a rendőrség és a városi tanács végrehajtó bizottsága képviselőinek kíséretével. Javasoljuk irataik és feltétlen szükséges holmijaikat vigyék magukkal, valamint gondoskodjanak megfelelő táplálékról.

A vállalatok és intézmények vezetői, valamint a munkások meghatározott csoportja a városban maradnak a város normális működésének fenntartására. A kiürítés idejére minden lakóház rendőri őrizet alá kerül.

Elvtársak, lakásaik átmeneti elhagyása idejére, kérjük, ne felejtsék el bezárni az ablakokat, kikapcsolni a villamos- és gázkészülékeket, elzárni a vízcsapokat.

Kérjük, őrizzék meg nyugalmukat, a szervezettséget és a rendet az ideiglenes kitelepítés végrehajtása során.

Ikarus és LAZ típusú buszok sorakoznak a pripjatyi lakóházak előtt
Forrás: szellemvarosokavilagban.blog.hu / imcdb.org

13:50 és 14:00 óra között minden lépcsőházhoz buszokat állítottak, és minden busz elé egy rendőrt vezényeltek. A lakosok a buszoknál gyülekeztek, majd elfoglalták helyeiket. A megtelt buszok vezényszóra, egyszerre indultak meg Kijev felé. Egy csoport durván 20 buszból és 5 tehergépkocsiból, valamint az állami autófelügyelet felvezető járművéből állt. A csoportokat 10 perces időközönként indították útnak. Az így kialakult, 1225 buszból álló menetoszlop szorosan egymás mögé állva is 16 kilométer hosszú volt, ami menetben 40 kilométerre nőtt. Kijevben komolyabb közlekedési káosz alakult ki. (Különböző forrásokban 1000–1400 db közötti értékek szerepelnek, de ismert 1400-nál nagyobb érték is.)

kepkivagas_busz22.PNG

kepkivagas_busz23.PNG

kepkivagas_busz24.PNG

kepkivagas_busz25.PNG

kepkivagas_busz26.PNG

kepkivagas_busz27.PNG

Menetoszlop
Forrás: Csernobil öröksége: a Zóna / Jelenetek a Raszpad (1990) című szovjet filmből

Ezzel mindössze 2,5 óra alatt megtörtént az atomváros kiürítése. A beszámolók szerint pánikmentesen, fegyelmezetten zajlott a kiköltözés, jóllehet sokak számára a világháborús időket juttatta eszébe a kilakoltatás, a buszok és az egyenruhások végeláthatatlan sora. Ennek a megszervezése, ilyen rövid idő alatt a mai szemmel nézve is hihetetlen szervezési, logisztikai teljesítmény volt. Más kérdés, hogy a kitelepítési tervnek szerves része volt a lakosság tájékoztatásának hiánya, sőt a szándékos félretájékoztatása is.

A kitelepítés 16 óra 30 percre lényegében befejeződött. Az ingóságok nagy része a lakásokban maradt. Ezután következett a lakások átvizsgálása. A 18 óra 20 perctől kezdődő bejárások során az elhagyott városban 20 elrejtőzött embert kutattak fel és állítottak elő a rendőrök, valamint találtak egy holttestet. Sokan pedig elmenekültek a hatóság elől, és buszok helyett – vesztükre – éppen a legjobban szennyeződött Vörös-erdőn keresztül gyalogosan jutottak ki a városból. Mindannyian halálos sugárdózist kaptak.

"Pripjaty 1970" felirat a város határában, 2010-ben
Forrás: Wikimedia Commons

Buszok tömege hagyta el egymás után a várost. Falvakon mentünk keresztül, az emberek csak álltak és sírtak. Úgy éreztük, mintha egy háború tört volna ki, mintha mi lennénk a visszavonuló sereg. Mentünk a falvakon keresztül, a 10 kilométeres zónán túlra – később ezeket a falvakat is kitelepítették. Ezután családoknál helyeztek el bennünket. [...] Semmilyen információt nem kaptunk. A tévében tánc és zene – szóval csak a szokásos műsor ment.

– Sztanyiszlav Konsztantyinov író, festőművész

(Csernobil öröksége: a Zóna)

kepkivagas_film1.PNG

Jelenetek a Molylepkék (2013) című ukrán filmsorozatból / film.ua

A kitelepítés B-terve volt, hogy vonatok is részt vegyenek az evakuálásban. Ehhez két, 1500 fő befogadására alkalmas dízel motorvonatot a lakótelephez közeli Janov állomásra vezényeltek. A készenlétben álló szerelvényt végül nem használták fel a kitelepítéshez. A vonatok roncsai ma is az állomáson vannak.

Vasúti kocsik maradványai Janov vasútállomáson 2013-ban
Forrás: Wikimedia Commons

Hátra volt még az atomerőmű 30 kilométeres körzetében lévő többi kisebb település további mintegy 50 ezer lakosának, valamint a Duga–2 (Csernobil–2) radarállomás 1500 fős személyzetének evakuálása is. Ezek időpontjáról a sugármérési adatok alapján döntöttek. A radarállomást Pripjattyal azonos napon, 27-én délután kiürítették. A környező falvakról május 3. és május 7. között folyamatosan szállították el az embereket. A 28,5 ezer fős Csernobilt május 5-én hagyták el a lakói. Május közepéig még további 2000 embert evakuáltak a 30 kilométeres zónából.

Persze nem ment mindenhol zökkenőmentesen a hatósági intézkedés. A falvak sorában legutoljára maradt Kovsilovka falu kiköltöztetése. Erre csak augusztusban kerülhetett sor, mivel korábban az egész falu egy emberként megtagadta a kiköltözést. Hasonlóképpen nem vetette magát alá az utasításoknak Iljinci falu, a lakosok előbb elrejtőztek a hatóság elől, majd visszaszöktek házaikba.

A 30 kilométeres zónán belül felszámolták az összes kolhozt, istállót, gazdasági épületet. Teherautókkal 50 ezer haszonállatot szállítottak el. A vadon élő állatokat levadászták (napjainkban ugyanakkor kimondottan gazdag az elhagyott Zóna állatvilága). Kilőtték az összes gazdátlanná vált kutyát is.

Megkezdődtek a falurombolások. Számtalan épületet ledózeroltak, a törmelékeket elásták.

A gyerekek számára a kényszerutazások a Kijevbe és környékére történő átköltözéssel nem értek véget. Több százezer általános és középiskolás gyereket szakítottak el szüleiktől, majd ideiglenesen, mintegy 3 hónapos időszakra Kijevtől távol eső, az ország (SZSZK) déli részén fekvő úttörőtáborokban helyeztek el. Az egyik ilyen gyerektábor Csernovciben működött.

A 3 millió lakosú Kijev teljes kiürítése megoldhatatlan feladat lett volna, ugyanakkor ezt is napirendre vették. A helyi pártvezetés tárgyalásokat kezdeményezett, a szovjet vezetés erről hallani sem akart. Éppen ellenkezőleg, szankciókat helyeztek kilátásba a tömeges elvándorlás megfékezésére.

kepkivagas_busz11.PNG

kepkivagas_busz12.PNG

kepkivagas_busz13.PNG

kepkivagas_busz14.PNG

kepkivagas_busz15.PNG

Szüleiktől búcsúzó, úttörőtáborokba utazó gyerekek Kijevben, 1986 májusának második felében
Forrás: Nehéz hetek krónikája

Megbízható informátor szerint a reaktor végleges lezárásával összefüggő előkészítő munkálatok még egy hetet vesznek igénybe.

Újabb falu lakosságát kellett evakuálni a 30 km-en kívüli körzetből, mivel a szél egy "megmunkálás" alatt lévő területről erősen szennyezett port hordott oda. [...]

Mától [május 15-től] 130 ezer elemi iskolás utazik Kijevből szervezetten a déli megyékbe, úttörőtáborokba. Május 25-től a középiskolások kezdik meg a táborozást. 140 ezer bölcsödés-óvodás nyaraltatását csak részben tudják megoldani. Mindegyik korosztály három hónapra hagyja el Kijevet.

– A kijevi magyar főkonzulátus "szigorúan titkos" rejtjeltávirata, 1986. május 16.

("Ez a sugárzás nem ismer határokat". Dokumentumok a csernobili katasztrófa magyarországi következményeiről. ÁBTL-Kronosz, Budapest-Pécs, 2018. 174. oldal)

Az embereket kijevi családoknál helyezték el, ügyelve arra, hogy munkást a munkáshoz, értelmiségit az értelmiségihez költöztessék be. Kijevben lakásokat, a Kijevi területen kertes házakat építettek a kitelepítettek számára. Hosszabb távú megoldásként felépítették Szlavuticsot, ahová nagyrészt az egykori pripjatyi lakosok költözhettek be.

Május 21-én a [...] misszióvezetők közül 65-en látogatást tettek [...] a Makarov járásbeli (Kijev megye) Faszojov községben [helyesen: Kijevi terület, Faszova község], ahova az evakuáltak egy részét elhelyezték. [...] ahol 470 fő nyert elhelyezést ([valamint] 2300 jószág).

A falu lakosságának létszáma 4 ezer fő, házanként általában 2 fő nyert elhelyezést. Az elhelyezési elosztás szakmánként történt, így például a tsz elnököt a tsz elnök családja, a tanácsi vezetőket a tanácsi vezetők családjai fogadták be. [...] Az áttelepültek részére a tsz földjéből elkülönítettek meghatározott területet, ahol a Cseljabinszkból elkerült kolhozelnök irányítása alatt folynak a mezőgazdasági munkálatok. A falu élelmiszer-, iparcikk és mezőgazdasági ellátását megerősítették.

Több házban látogatást téve a hangulat jónak mondható. Egyetlen zavaró körülmény, hogy a kitelepítetteknek egyelőre semmiféle felvilágosítást nem tudnak arra vonatkozóan adni, hogy lakhelyükre mikor térhetnek vissza. [...] nem elképzelhetetlen, hogy lakhelyükre többet nem térhetnek vissza. [...]

Biztonsági okokból, május 15-től kezdődően a kiskorúak elhagyták (illetve folyamatosan elhagyják) Kijevet, illetve Kijev megye területét. [...]

Mindenki kapott személyenként 200 rubel gyorssegélyt, és ruházati cikkeket ingyen. Az egész kijevi megye területén, sőt annál szélesebb területen is, 180 ponton folyik radioaktiv figyelés, ezen kívül 38 mozgó műszeres figyelőponton gépkocsik és helikopterek a legmodernebb technika alkalmazásával figyelik az adatokat. 220 ezer egészségügyi dolgozó lett mozgósítva, és a kitelepítetteket befogadó pontokon ezer orvos dolgozik. Jelenleg [május 22-én] 300 fő kórházi ápolása folyik, [...]

[...] Jelenleg a helyzet nyugodt, [...]

– Rajnai Sándor "szigorúan titkos" rejtjeltávirata, 1986. május 22.

("Ez a sugárzás nem ismer határokat". Dokumentumok a csernobili katasztrófa magyarországi következményeiről. ÁBTL-Kronosz, Budapest-Pécs, 2018. 176–180. oldal)

Már ekkor megkezdődött egy 100 ezer fő befogadására alkalmas újváros tervezése: ez volt az 1986-ban megalapított Szlavutics. (Ezzel szemben Szlavuticsban 2017-ben csupán 25 ezer fő lakott). Ugyanakkor Pripjatyban komolyan számoltak azzal, hogy a lakótelepet még lakhatóvá lehet tenni. Évekig fenntartották a távfűtést az üres lakásokban is, igyekeztek a szennyeződést eltüntetni: Rengeteg vizet és speciális mentesítőanyagot felhasználva lemosták az épületek betonfalait, nagy mennyiségben talajcserét végeztek, a városban hagyott gépkocsikat összegyűjtötték és bezúzták. A lakások állagromlása azonban visszafordíthatatlanul felgyorsult, 1990-ben lekapcsolták a távfűtést. Az utolsó működő intézmény az uszoda volt, 1998-ban zárt be. Napjainkra Pripjatyot végleg visszafoglalta a természet.

Pripjaty 2011-ben, drónfelvételeken
Forrás: CBS / index.hu

Bár elvileg a katonaság gondoskodott a Zónában lévő házak, lakások őrzéséről, elkerülhetetlen volt a fosztogatók megjelenése. Az 1990-es évek végére minden mozdíthatót elvittek az épületekből. Igaz ez a kisebb falvak házaira is. Sok épületet a likvidátorok romboltak le munkagépeikkel és tettek a földdel egyenlővé. Az épen megmaradt házakba, tanyákba viszont legalább 300 fő, más források szerint 700–1000 fő költözött vissza – szinte kivétel nélkül idős, nyugdíjas korú emberek – előbb önkényesen, majd az ukrán hatóságok utólagos jóváhagyásával. Ezeken a területeken azonban akadoznak a közműellátások, nem megoldott az orvosi ellátás, a lakóknak teljes önellátásra kellett berendezkedniük – miközben elvileg egyaránt tilos a maguk termesztette és a vadon termő növényeket, gombákat elfogyasztani.

Ez a mi folyónk, itt töltöttük a gyerekkorunkat és az egész életünket. Ez a folyó a Pripjaty. Öt patak folyik bele, onnan kapta a nevét. 30 kilométerrel lejjebb ömlik a Dnyeperbe. Nagyon régen más volt az élet, a folyó is megváltozott, minden változik. [...] Nem volt szennyezett a víz. De ez már nagyon régen volt. [...] Pripjaty egy igazi szépség volt. Mindig jó volt hozzánk, nem felejtjük el neki. Itt születtünk a folyónál és itt is szeretnénk meghalni.

– Andrej Rodcsenko

(Pripjaty c. film, 1999)

Felhasznált és ajánlott irodalom

Dokumentumfilmek:

  • Nehéz hetek krónikája (Vlagyimir Sevcsenko, 1986) (youtube)
  • Halál Csernobilban (Panoráma különkiadás, 1990) (youtube)
  • Csernobili vészharangok (youtube)
  • Pripjaty (Nikolaus Geyrhalter, 1999) (youtube)
  • Csernobil-szívbaj (2003) (youtube)
  • A nulladik óra: A csernobili katasztrófa (2004) (youtube)
  • Csernobil emberei (2005) (youtube)
  • Csernobil a saját szemünkkel (2005) (youtube)
  • Csernobil 30 év távlatából (2005) (youtube)
  • A csernobili csata igaz története (10 részes sorozat) (youtube)
  • Csernobil öröksége: a Zóna (2011) (youtube)
  • Csernobil a mi szemünkkel (Urbex Hungary, 5 részes sorozat, 2017) (youtube)

Tudósítások, riportok, tévéhíradók:

Könyvek, dokumentumok:

  • Read, P. P.: Csernobil, uramisten mit tettünk!, Magyar Könyvklub, Budapest, 1997.
  • Szathmáry–Aszódi: Csernobil. Tények, okok, hiedelmek. Typotex, Budapest, 2005.
  • Mirnij, Sz. V.: Az élőerő. Csernobili mesék, Új Palatinus Könyvesház Kft, Budapest, 2006.
  • Stolmár Aladár: Az én Csernobilom. Mi a gond az atomerőművekkel? Silenos, Budapest, 2009.
  • "Ez a sugárzás nem ismer határokat". Dokumentumok a csernobili katasztrófa magyarországi következményeiről. ÁBTL-Kronosz, Budapest-Pécs, 2018.
    • 26. A kijevi nagykövetség tájékoztatója a Csernobil környéki intézkedésekről (1986. május 16.), 174. o.
    • 28. Rajnai Sándor jelentése az evakuált területekre szervezett látogatásról (1986. május 22.), 176–180. o.
    • 118. A Nemzetközi Atomenergiai Ügynökség 1986. augusztus 25–29. között tartott bécsi szakértői értekezletéről készült jelentés (1986. szeptember 8.), 359–368. o.

Internetes cikkek, blogok:

Hangfájlok:

Fikciós filmek:

  • Molylepkék (4 részes ukrán filmsorozat, 2013) (youtube)

Nyitókép: Kijevi Ikarus 260 típusú autóbuszok. Jelenet a Molylepkék (2013) című ukrán filmsorozatból / imcdb.org

A bejegyzés trackback címe:

https://aranykerek.blog.hu/api/trackback/id/tr4214549008

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

röf 2019.01.10. 10:07:07

"...miután egy biztonsági kísérlet elvégzése közben a helyükről kihúzott grafitrudak megolvadtak, "
Hát, nagy tétben nem fogadnék, hogy a szabályzórudak grafitból készültek....

röf 2019.01.10. 10:11:44

A "baleset okai" c. fejezetet én ebben a formában kihagynám...

Watt25 · http://sablonvalasz.blogspot.hu 2019.01.10. 10:46:50

Ezt a '98-ig üzemelő uszodát hogyan kell elképzelni? Egyszerűen nem értem. Csak működőképes állapotban tartották, vagy voltak vendégek is? Ha igen, kik? Értem én, hogy az erőmű tovább működött a baleset után, de volt értelme műszak után beugrani oda csobbanni egyet?

Kurt úrfi teutonordikus vezértroll 2019.01.10. 11:17:41

" a helyükről kihúzott grafitrudak megolvadtak, deformálódtak" - juj, ekkora baromságot leírni! Ezt nem is méltatom válaszra. Előbb olvass utáni mielőtt bármit leírsz egy ilyen dologról!

atombuzi.blog.hu/2014/02/13/a_csernobili_baleset_okai

user_man 2019.01.10. 11:55:59

Nem tudom Magyaroszágot konkrétan mennyire teritette be a rádióaktiv felhő. Édesanyám akkoriban egy vidéki megyeszékhelyen (Kecskemét) , egy olyan vállalatnál dolgozott ahol orosz gáz állomásokhoz gyártottak elektronikát. Édesanyám dolga volt tesztelni ezeket a elektromos szekrényeket. A kifejtett földgáznak mérni kellett a rádióaktivitását is , igy a szekrények is tartalmaztak sugárzás mérőt, illetve teszteléshez használtak izotópot is. Pont tesztelés időszak közepén összes sugárzás mérő megbolondult, az nap esett az eső. Az esernyőkön levő por volt (és ezért az esernyő is) olyan mértékben radioaktív hogy akkori szabályok szerint már ugy kellett volna tárolni mint az izotópot. Rá 3 nappal ismerték be hivatalosan is a csernobili katasztrófát. Én pajzsmirigy beteg vagyok , nem csernobil miatt , nekem korábban kezdődött. Beszélgettem néha endokrinologiával foglalkozó idősebb szakorvossal és azt mondta hogy a 80 as évektől 20-30 szorosára növekedett arányaiban a endokrin betegek száma magyarországon. Kíváncsi lennék a hivatalos statisztikákra...

Aranykerék 2019.01.10. 12:12:46

@Kurt úrfi teutonordikus vezértroll:
Köszönöm a linket, beírtam ezt is az ajánlott irodalmak közé. Kihúztam a kritizált részt.

Ennek a blogbejegyzésnek a célja elsősorban a kitelepítés bemutatása. Az okok részletezése, elemzése bőven szétfeszítette volna a cikk kereteit, ezért nem is volt (nem is lehetett) cél a hivatkozott cikkben látott mélységgel, alapossággal kifejteni az eseményláncolatot.

arncht 2019.01.10. 12:12:57

hat kivancsi lennek mennyi ember halalaert felelnek a mai napig kozvetve.

gigabursch 2019.01.10. 12:59:50

@Aranykerék: ,
Ritka az ilyen blogger!

:-)

KissGecihuszár 2019.01.10. 16:28:10

"Ohhh, those russians..."Énekelte anno domini a Boney M a Rasputin c. számában és tényleg ahogy ez az egész Csenobili cirkusz '86-ban lezajlott -14 éves voltam akkor, aki akkorra már kikupálódott kommenizmusilag, szovjetúnióilag, ergo számomra nem volt meglepi az egész süketelés, szilencium, hazudozás, ami akkoriban ezen súlyos tragédia kapcsán még az itthoni tömegtájékoztatásban is ment több napon át!- , illetve a jelenlegi putyini oroszország hozzáállása, gondolkodása jottányit nem változott, sőt számos tekintetben veszélyesebb, hazardírozóbb, mint a Gorbacsovi időszak glasznyosztya & pereztrojkája.

Kurt úrfi teutonordikus vezértroll 2019.01.10. 16:35:03

@Aranykerék: O.K. Korrekt. Le a kalappal ha valaki elismeri hogy hibázik! Sajnos nem elterjedt szokás.

Fredddy 2019.01.10. 17:14:34

Érdekes cikk, sajnos ez a téma még sokáig velünk lesz.
A kitelepítés szervezettsége nem meglepő, a hidegháború alatt komoly tervek készültek erre, A szovjet háborús stratégia szerves része volt a városoki ipar és intézmények, illetve a nép lakatlan területekre való evakuálása, ebben a minta a második világháborús nagy kitelepítések (ostromlott városok és az ipar áttelepítése) voltak. A Szovjetuniónak ehhez volt tere, Nyugat-Európának nem, így ők szívják majd meg jobban, egyszerűen így gondolkoztak. Ezekben a tervekben többmilliós népmozg(at)ások szerepeltek. A szovjet mintát persze minden VSZ-ország, így mi is követtük. A magyar tervek szerint pl a gyerekek elhelyezésénél külön figyelni kellett arra, hogy valamilyen mezőgazdasági üzembe kerüljenek- így legalább nekik lesz mit enniük. Valószínűleg a szovjetek is hasonló megfontolásból kezelhették kiemelten őket.
Csernobil után ezeket a terveket jelentősen át kellett gondolni- a szennyezés hatásai sokkal komolyabbnak és messzebbre hatónak bizonyultak, mint amivel a hidegháborús elképzelések számoltak.

szepipiktor 2019.01.10. 17:50:55

Nem igazán értem, hogy ez most miért került a címlapra? Se dátum, sem más aktualitása nincs, a történet full ledokumentált, ezerszer elemezték, bemutattál, ami a felsorolt forrásokból is kiderült.
Kicsit fáj, hogy a szerző vélhetően nem élte meg, így ma már csak az irányított dokumentumokból szerezhet tudomást (engem Svédországból hívtak fel akkor, mert ott már észlelték, míg nálunk még a május 1-re készültek...)
És ugye két "alap" azért kimaradt a források közül:
- Frederik Pohl: Csernobil című remek fikciós regénye (a híres író sok ideg gyűjtötte a helyszínen az adatokat...)
- Az ukrajnak magyar motoroslány, Elena régé-régi naplója. Már csak itt olvasható:
www.angelfire.com/extreme4/kiddofspeed/page1_hun.html
.
A szerzőnek ajánlom, mert szerintem kielégíti számos olyan kérdését is, ami nem található meg a kereskedelmi médiában.

George52 2019.01.10. 19:23:41

Apró történelmi tévedés:
A kijevi magyar "nagykövetség" szigorúan titkos rejtjeltávirata, 1986. május 16.
1986. még bőven a Szovjetunió volt, magyar nagykövetséggel Moszkvában és "főkonzulátussal" Kievben"

Aranykerék 2019.01.10. 20:17:44

@szepipiktor:
Köszönöm az ajánlott regényt és cikket.

Valóban nagyon sokan sokféleképpen feldolgozták már a témát, a különböző források (filmek, könyvek, riportok, stb.) végtelennek tűnő sort alkotnak. Ugyanakkor mégsem egy lezárt történetről van szó, napjainkban is jelennek meg újabb művek és ez várható a következő években is. Ajánlom a 2018 októberében bemutatott, tehát viszonylag friss "Ez a sugárzás nem ismer határokat" című könyvet. A blogbejegyzés megírásakor nagyban támaszkodtam erre a munkára, ajánlom mindenki figyelmébe.

Teljesen egyetértek azzal is, hogy az "irányított" dokumentumokat megfelelő forráskritikával, fenntartásokkal kell olvasni, ezt egy helyen a bejegyzésben ki is hangsúlyoztam.

Aranykerék 2019.01.10. 20:29:06

@George52:
Köszönöm a pontosítást, ezt az információt jelzem a cikkben is.

]{udarauszkasz 2019.01.10. 21:08:22

9 eves voltam ekkor, nem lehetett homokozni az iskolaban, a gomba, a zoldseg, a tej tabu volt a Szigetkozben. Egyebkent nem csak a Csernobilnak koszonhetoen a 70es evek vegetol ugy a 80as evek elejeig, kozepeig, feltunoen sok fiu szuletett a Kisalfold teruleten, persze errol se lehet hallani sehol. Meg ma sem. A nagymamam meselte kesobb, hogy eleg furcsa, voroses felhot latott az egen, nem sokkal Csernobil utan. Ot egy affele Parkinson szeru kor tamadta meg kesobb, hosszu evekig szenvedett tole, fokozatosan lebenult, eleg koran meg is halt.
Szoval voltak abban az idoben kutya dolgok, a Csernobil is csak azert kerult nyilvanossagra, mert a "hanyatlo Nyugat" muszerei folyamatosan csipogtak, es nem lehetett elhallgatni a dolgot. Az ukran hataron befele furcsan derengve vilagito kamionok, a sorozatban rakban odaveszo soforok szazai se arrol tanuskodtak, hogy odaat minden nagyon oke, meg nagyon faca.... Anyam egyik baratja ugy jott haza akkor fuvarbol, hogy "ne nyulj hozzam..." a radioaktiv por miatt.
A radioaktivitast eszre lehetett venni, de mennyi ramaty kornyezetszennyezest, hormon, es egyeb biologiailag hatassal biro anyagot nem, vagy csak evek utan lehet eszrevenni...? Mondjuk a szuleto gyerekek nemenek eltolodasa reven? Tatabanyan pl. a rak eleg gyakori, az aposom, a baratja, az aposom(mostohaapos inkabb) lanya is rakos lett, a lanya el meg, de aposomekat elvitte. A felesegem kutyaja ugyancsak rakos lett, o is elpusztult. Sok az asztmas, eleg sokaknak szar a tudeje, a felesegemnek, anyosom asztmas, az unokaja szinten az asztma mellett mindenfele allergiaban szenved.
Mosonmagyarovaron, es a kornyeken az emlitett fiutobblet volt kirivo, foleg mikor ez a generacio elkezdett felnoni. Bizarr volt, hogy elmentel egy diszkoba a 90es evek vegen, es joforman csak fiukkal talalkoztal, nem voltak lanyok. Egy diszkoban.... Komolyabban utananeztem, es a tarskereso oldalakon, es egyeb helyeken is finoman szolva alulreprezentalt volt ez a videk, mintha egy biologiai fegyverrel kicianoztak volna a noket. Volt, ahol 3 fiu szuletett, nem is egy helyen. Az iskolai osztalyokban 2:1 volt a fiuk "javara" az arany.

paráznabillegető 2019.01.10. 21:31:00

@]{udarauszkasz: csak mondom, móvári vagyok, igaz 75ös, de akkor is... szóval ez a sok fiú született a 80as években, ez micsoda? éshonnan?

]{udarauszkasz 2019.01.10. 21:58:24

@paráznabillegető: ma mar nem feltuno,de en azert eleg sok helyet megjartam 1998ig bezarolag. Akkor untam ra arra,hogy az osszes szorakozohely majdnem olyan,mintha a laktanyabol szabadultak volna be oda... A csetszobakon szinten, pedig nem mostanaban kezdtem a csetelest,hanem meg az IRCs idokben, mIRCcel,meg hasonlokkal. 2008 ban ismertem meg a mostani felesegemet. O sem ovari. Az exeim se kornyekbeliek voltak. A kornyekbeli lanyok a tulzott fiutobblet miatt megtehettek,hogy egyszeruen kiaraztak magukat a tarskereso piacrol. Nezz csak meg egy magunk korabeli generaciot,hanynak van felesege,csaladja Gyor,Movar, Komarom, Sopron kornyeken. Es utana nezd meg az aranyokat barhol mashol,pl. Pesten, Debrecenben, Pecsen...stb.

Irbisz 2019.01.11. 10:06:15

@]{udarauszkasz: @paráznabillegető:
szerintem ugy hülyeség ahogy van. amit pár perc alatt találtam, az eléggé ellentmond ennek az elsőre is ritka nagy blődésgnek:
www.geoindex.hu/adatbazisok/arcadat/noi-tobbseg-magyar-nagyvarosokban-2016/
nézd a Kisalfoldö településeket, majd mindenhol nőtöbblet van - és oké hogy ez összesítés és nem évjárat szerinti, de egy állítólagos 10 évesperiódusnak nyomot kellene hagynia az összesítésben is.
udarauszkasz vagy rosszul emlékszeik, vagy előnytelen adottságai miatt nem volt sikere a szebbik nemnél és ez mára igy csapódott le.

mert bizony erről ma már nem fog senki erről hazudni, sőt inkább nyilvánosságra hoznák ezt is, mint az átkos egy újabb bűnét és ultraritka és megmagyarázhatatlan tudományos talányt :)

Irbisz 2019.01.11. 10:22:15

@]{udarauszkasz:
bocs, de ennyi hülyeséget ritkán látni egy posztban ...

"Egyebkent nem csak a Csernobilnak koszonhetoen a 70es evek vegetol ugy a 80as evek elejeig, kozepeig, feltunoen sok fiu szuletett a Kisalfold teruleten, persze errol se lehet hallani sehol. Meg ma sem."
esetleg azért, mert nincs is ilyen jelenség ...? de még ha lenne is, Csernobilnak ilyen hatása akkor sem lenne.

"A nagymamam meselte kesobb, hogy eleg furcsa, voroses felhot latott az egen, nem sokkal Csernobil utan."
Ne már, évente elég sokszor látni fura vörös felhőket, én is sokat láttam- de semmi atombaleseti okuk nincs

"Ot egy affele Parkinson szeru kor tamadta meg kesobb, hosszu evekig szenvedett tole, fokozatosan lebenult, eleg koran meg is halt."
részvétem, de Csernobili balesetnek nem lehetett a Kisalföldön ilyen esetet okozó hatása, pláne ilyen gyorsan, mert akkor a Csernobil-Kisalföld közötti elég néps köztes területeken már tizmilliók patkoltak volna el azóta ennek köszönhetően fura beteségekben.

"Szoval voltak abban az idoben kutya dolgok, a Csernobil is csak azert kerult nyilvanossagra, mert a "hanyatlo Nyugat" muszerei folyamatosan csipogtak, es nem lehetett elhallgatni a dolgot."
Igy van.

" Az ukran hataron befele furcsan derengve vilagito kamionok, a sorozatban rakban odaveszo soforok szazai se arrol tanuskodtak, hogy odaat minden nagyon oke, meg nagyon faca.... "
ez röhej, főleg a radioaktivitástól derengő teherautók. a soförök "százai" se tudom igaz-e, de ha rákban haltak emg, az hosszu évek alatt történt, nincs köze ahhoz hogy abban a pár hétben odaát minden nagyon oké.

"Anyam egyik baratja ugy jott haza akkor fuvarbol, hogy "ne nyulj hozzam..." a radioaktiv por miatt."
akkor mégse titkolták ha, ha egy gipszjakab teherautósofőr rögötn tudott róla :)

"A radioaktivitast eszre lehetett venni, de mennyi ramaty kornyezetszennyezest, hormon, es egyeb biologiailag hatassal biro anyagot nem, vagy csak evek utan lehet eszrevenni...? "
ja, ez sajna igy van. a sugárzást azonnal lehet mérni. de ez elég közismert.

" Tatabanyan pl. a rak eleg gyakori, az aposom, a baratja, az aposom(mostohaapos inkabb) lanya is rakos lett, a lanya el meg, de aposomekat elvitte. A felesegem kutyaja ugyancsak rakos lett, o is elpusztult. Sok az asztmas, eleg sokaknak szar a tudeje, a felesegemnek, anyosom asztmas, az unokaja szinten az asztma mellett mindenfele allergiaban szenved."
Magyarország levegője bizony elég rossz, az adottságok is rosszak, korábban környezetvédelem sem volt, nem véletlenül sok a rákhalálozás :(
de ma vidéken már szerintem a lakosság okozza a települések levegőjének borzasztó rossz szintjét, kerti hulladéktól gumicsizmán át minden szart elégetnek spórolási célzattal. ahol igy tüzelnek, télen szerint szarabb a levegő mint Bp-en a körutak mellett csúcsforgalomban.

"Mosonmagyarovaron, es a kornyeken az emlitett fiutobblet volt kirivo, foleg mikor ez a generacio elkezdett felnoni. Bizarr volt, hogy elmentel egy diszkoba a 90es evek vegen, es joforman csak fiukkal talalkoztal, nem voltak lanyok. Egy diszkoban.... Komolyabban utananeztem, es a tarskereso oldalakon, es egyeb helyeken is finoman szolva alulreprezentalt volt ez a videk, mintha egy biologiai fegyverrel kicianoztak volna a noket. Volt, ahol 3 fiu szuletett, nem is egy helyen. Az iskolai osztalyokban 2:1 volt a fiuk "javara" az arany."
Ez kamu, ha ilyen lenne tényleg, erről irtak volna, és ma már lehetne adatot találni.

]{udarauszkasz 2019.01.11. 10:44:55

@Irbisz: attol,hogy senki se nezett utana,miert lenne kamu? Mosonmagyarovar nem nagyvaros.( Most mar kezd az lenni,mert annyi ukran koltozott ide,hogy lassen a masodik legnagyobb ukran varos lesz,eppugy,mint ahogy London magyar..) es a helyzet az,hogy a sajat szememnek jobban hiszek,mint holmi statisztikaknak. Azert egy fuggetlen statisztikat is megneznek, 1976-1984 kozott,ahol konkretan a szuletesi evszamokat is be lehet allitani. Volt egy csalad a lakotelepen, 3 fiu szuletett,egyik autista feligmeddig. A nagynenem 72 ben NDKba ment,neki is 3 fia szuletett, egyik steril. Felteve,hogy valami kornyezeti artalom volt a Dunaban pl.akkor az hosszabb idon at fejthette ki a hatasat, es nem a 70es evek vegen kezdodhetett, hanem korabban.
Hulyesegnek tunik,de en lattam,amit lattam. Teny,hogy nem vagyok nocsabasz,de a csetszobakban,tarskeresokon a szamok magukert beszeltek. Ez szimpla matek. Fent volt 5 lany,meg mondjuk 28 fiu. Diszkoban szinten. Voltak helyek,ahova a lanyok ingyen bemehettek,mert olyan laktanyaszag volt bent,hogy az mar a forgalom rovasara ment. Statisztikak ide vagy oda.

]{udarauszkasz 2019.01.11. 10:57:02

@Irbisz: ha mar statisztika: nezd meg az alabbi kepet: www.sulinet.hu/tovabbtan/felveteli/ttkuj/17het/foldrajz/foci17szoveg.jpg
Nekem nem ugy tunik, hogy 1990ben, a 70es evek vegen,80as evek elejen szuletettek (az akkori tizeneves korosztaly) notobblettol szenvedett volna. Oda is van irva kerek-perec, hogy ferfitobblet. Es ez az megcsak az orszagos atlag.

Irbisz 2019.01.11. 12:03:33

@]{udarauszkasz:
a világ minden országában és társadalmában enyhe férfitöbblet van születéskor (evolúciós okok miatt), és normál körülmények között. 35-45 év mire ez kiegyenlítődik (hacsak mint Kína, nem avatkoznak be mesterségesen, mert ott csak romlik a helyzet). Nálunk a 42-44 életévben következik ez be.
szóval ez a diagrammod teljesen korrekt, ilyennek is kell lennie.
DE! Ha mondjuk Győr-Soopron megyére találsz olyat, ami korcsoportonként az adot időszakra csak 10% férfitöbbletet mutat, már az is igen érdekes lenne és elcsodálkoznék, pedig még ez a 55%-45%-os megoszlás is messze lenne attól az aránytól, amit írtál.

Inkább az lehetett, hogy nem a születések aránya volt eltérő, hanem a lányok/nők mobilabbak, és inkább hagyják ott a kistelepüléseket a nagyvárosok kedvéért- a nagyvárosokban, igy pl. budapesten is, inkább nőtöbblet van ha jól tudom. és ez is világjelenség

]{udarauszkasz 2019.01.11. 15:52:09

@Irbisz: ezt tudom,de szerintem eltatottad volna a szadat,ha barmilyen szorakozohelyre benezel Ovaron mondjuk 1996ban.

geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2019.01.11. 18:04:21

Nagyon jól összeszedett, részletes posz volt, grat, rengeteg munka van benne.
Magyar nyelven talán az eddigi legjobb.
.
Valóban döbbenetes logisztikai teljesítmény lehetett, főleg, hogy akkoriban, nemhogy a faszbúk és internet nem létezett, de még valszeg a vezetékes telefon is ritka madár lehetett...
Manapság vajon hogy zajlana egy ilyen?Bár inkább nem szeretném megtudni.

¿Qué tapas hay? 2019.01.27. 21:31:18

Először is szeretnék gratulálni a szép poszthoz, precízen, igényesen sok munkával megírt szöveg és remek képanyag. A korábbi hozzászólók véleményéhez csatlakozva én is azt mondom, hogy a baleset előzményeit és leírását talán jobb lett volna kihagyni, mert elég sok tévedés és félinformáció van benne. Ez egyébként nem feltétlen a poszter hibája, mert olyan mennyiségű anyag van a témáról az interneten, hogy igazán nehéz a búzát az ocsúból kiválogatni.

Néhány apró megjegyzést tennék:
1) ad Kupnij-interjú: a maga idejében ez a kijelentés helytálló is lehetett, de azóta már sok idő telt el, 1988 és 2008 között centiméterre és kilóra felmérték a területet és pontosan tudható, hogy mi van ott. Oroszul értőknek kellemes esti olvasmány: www.ibrae.ac.ru/pubtext/54/ sok adattal, szép grafikával és 3D-modellekkel.
2) a "csernobili búvárok" legendája: A nagy csernobili legendárium egy visszatérő motívuma. Valóban megtörtént eset csakhogy kevésbé drámai végkifejlettel. A három mérnök (nevezzük meg őket: Alekszandr Ananyenko, Valerij Beszpalov, Borisz Baranov) a lokalizációs medencék vizét engedte le, nem alámerülve, csak kb. derékig vízben sétálva a tolózárakig. Nem haltak meg akkor és nem temették őket ólomkoporsóba, tovább dolgoztak az erőműben. Beszpalov 2008-ban ünnepelte a 25 éves munkaviszonyát a csernobili erőműben, még újságcikket is írtak róla (Korreszpondent). Ananyenkó is tovább dolgozott és rettentően bosszantotta hogy ilyen formában kerültek a csernobili legendák közé, visszaemlékezése a csernobili szövetség honlapján: www.souzchernobyl.org/?id=2440 Baranov tényleg meghalt. 65 éves korában, szívrohamban, 2005-ben.
3) Helikopterbaleset: A baleset 1986. október 2-án történt, amikor már szó sem volt tűzoltásról, a szarkofág építésének utolsó stádiumában. A helikopter kb. 90 m magasból műgyantát permetezett a DE és a turbinacsarnok tetejére, hogy megkösse az ott maradt port, mindeközben a forgószárnya beleakadt a déli oldalon álló nagy DEMAG-daru kötelébe és lezuhant. Bár a helikoper személyzete nem tekinthető az erőműbaleset közvetlen áldozatának, de hagyományból - elsősorban a sokszáz főnyi "névtelen" helikopteres emlékére - annak tekintik őket.
4) A kiürítéshez: a történetet magam is megírtam - külön köszönet a hivatkozásért - a kivezényelt autóbuszok számára adott 1225 darabos adat a Paszkevics-könyvből való. A szerző ismeretében bizonyos vagyok, hogy ez tényként elfogadható. Amúgy a teljes járműmennyiség nem állt oszlopba, hanem - mint írod is - húszasával vonultak az átmeneti szállásként kijelölt településekre.

Mégegyszer szeretném megköszönni a posztot, és gratulálni a blog többi bejegyzéséhez is, szép, alapos, precízen megírt munkák mind.

@Watt25: Pripjatyban a lakosság kitelepítése után is működtek különböző intézmények. A volt tanácsház a kitelepített övezet, illetve az erőmű környéki mentesítési és karbantartási munkák adminisztratív központjaként szolgált, innen igazgatták a podlesznojei és burjakovkai átmeneti hulladéklerakókat, illetve a volt városi kertészetben egy növénybiológiai kutatóállomás működött. Volt még pár apró üzem a kommunális szolgáltatások biztosítására. Az itt dolgozó kb. 100-150 fő használta az uszodát.

@szepipiktor: Hát, az ajánlott irodalmat azért komoly forráskritikával kell illetni. A pohl-könyv egy izgalmas, jól megírt politikai krimi, de a csernobili történeteket, az eseményi kronológiát és a helyszíneket az író a regény cselekményéhez igazította, tehát a valósághoz igen kevés közük van.
Jelena Filatova munkássága egy korai médiahack, a hölgy csak egyszer járt a zónában egy egynapos kiránduláson, ebből építette fel az egész történetet. A szövegek szörnyűek, de az idegen képeket is bőven tartalmazó képanyag miatt érdemes megnézni.

Aranykerék 2019.01.31. 20:45:49

@¿Qué tapas hay?: Köszönöm szépen a részletekre kiterjedő, alapos és szakszerű elemzést, utánajárást.

A baleset előzményeit, körülményeit mindenképp szerettem volna belevenni a cikkbe, de hangsúlyozottan csak röviden, vázlatosan. A lényeg a kitelepítés leírása volt. Való igaz, hogy az eredeti koncepcióval ellentétben ez a rész a tervezettnél hosszabbra nyúlt, azzal együtt ezen már utólag nem szeretnék változtatni. A tárgyi tévedéseket ugyanakkor igyekszem javítani, kiegészíteni az általad megadott infókkal a cikket.

Őszintén szólva nem tudok mit kezdeni azokkal a hozzászólásokkal, amelyek szerint a cikk félinformációkra épülne, vagy hogy a leírtak "akkora baromság, hogy válaszra sem érdemes méltatni". A cikk a felsorolt, úgy gondolom bőséges mennyiségű és minőségű forrás felhasználásával, az ott elhangzottak/leírtak alapján, azok elemzésével készült. (Megjegyzem, az idézett vélemény a bevezető egy félmondatára utalt, és minden bizonnyal a cikk továbbolvasása nélkül született meg.) Azzal a hozzászólással sem tudok egyetérteni, hogy ez egy "full ledokumentált" és lezárt történet lenne. Ezt az állítást remekül cáfolja a frissen (2018 októberében) megjelent, a források között is szereplő, többször idézett "levéltári" könyv is. Tudomásom szerint erre a könyvre ez a blogbejegyzés hivatkozott elsőként.

A forráskritika fontosságával magam is egyetértek, erre egy helyen (éppen a Kupnij-interjú kapcsán) én is felhívtam a figyelmet.

Még egyszer köszönöm a precíz kritikát, igyekszem ezeket a kiegészítéseket, javításokat hasznosítani a cikkben.

¿Qué tapas hay? 2019.02.03. 21:57:58

@Aranykerék: Örülök, hogy segíthettem, illetve, hogy a hozzászólásom érdemben lett kezelve.

Mindemellett úgy érzem, hogy félreérthető lehetett amit írtam, ezért még két pontban szeretnék magyarázkodni.

1) ad forráskritika: Ez a megjegyzésem kifejezetten a szepipiktor által javasolt két műre vonatkozott (a Pohl-regény és a Filatova-képriportok). A poszthoz felhasznált anyagokat én is bátran tudom ajánlani (talán Ali bácsi könyvének kivételével).
2) ad féligazságok: Sajnos a témából annyi megtévesztő és félrevezető anyag jelent meg akár írásban, akár online, hogy tényleg nagyon nehéz kiválasztani közülük az igazságot (igazság alatt értve itt a történelmi és műszaki tényeknek megfelelő információkat)
Még a legmegbízhatóbb forrásmunkák is elavulhatnak, példa erre az 1986. augusztusi bécsi szakértői értekezlet zárójelentése, illetve az annak szerkesztett formában az IAEA által megjelentetett összefoglalója az INSAG-1. A bécsi értekezletet követően olyan sok új tény és adat került napvilágra, hogy az IAEA 1992-ben kiadta az INSAG-1 frissített, revideált változatát 75-INSAG-7 (THE CHERNOBYL ACCIDENT: UPDATING OF INSAG-1, INSAG-7: A report by the International Nuclear Safety Advisory Group) www-pub.iaea.org/MTCD/publications/PDF/Pub913e_web.pdf
A bécsi értekezlet, illetve az INSAG-1 megállapításainak revíziójában az egyik jelentős pont volt a zóna-üzemzavari hűtőrendszer kiiktatásának átértékelése. Ez két helyen is megjelenik az anyagban (3.1 alfejezet, illetve az eljárási szabályok megsértését tárgyaló 5.2.1 pont 4. francia bekezdése, ahol az INSAG kifejezetten visszavonja a korábbi értékelését) összetömörítve a konklúziót egy mondatba: "Az INSAG véleménye szerint a zóna-üzemzavari hűtőrendszer kiiktatásának nem volt hatása a baleset bekövetkezésére és lefolyására, de a 11 órányi félteljesítményű üzem egy alapvető biztonsági rendszer kiiktatása mellett a fogyatékos biztonsági kultúra bizonyítékaként értelmezhető"