Aranykerék

Légből kapott jelek - 2. rész

Madárgyűrűzés és madárvonulás-kutatás

2019. január 25. - Aranykerék

19272_2.jpgA jeladókról szóló cikksorozat első részében a meteorológiai ballonok mozgását követtük, egészen a sztratoszféráig, ahol már "a madár sem jár". A második részben is maradunk a jeladóknál, de visszatérünk a troposzférába, azon belül is a madárvilág életterébe.

111 éves múltra tekint vissza a magyarországi madárgyűrűzés. Hazánkban a világon harmadikként kezdték meg a tudományos alapokon nyugvó, szervezett madárvonulás-kutatást. A napjainkban egyre szélesebb körben műholdas jeladókat is felhasználó vonuláskutatás fontos adatokat szolgáltat a fehér gólya, a parlagi sas és több más veszélyeztetett madár fajvédelmi programja számára.

Hagyományos vonuláskutatási módszerek

A madárvonulás megfigyelésének hagyományos, régi eszköze a gyűrűzés. A befogott egyed fémgyűrűkkel történő megjelölésén, majd a jelölt egyed újrabefogásán (visszafogásán) alapuló módszer azonban általában nagyon kevés helyadatot szolgáltat, ami a legtöbbször nem alkalmas arra, hogy kirajzolja a vizsgált egyed vonulásának teljes útvonalát. A befogásokkal kinyert adatok nagy része ráadásul Európából származik, az Európán kívüli útvonalról alig szolgáltat információt ez a módszer.

Magyarországon madárgyűrűzést 1908 óta végeznek, a világon harmadikként kezdték meg a tudományos alapokon nyugvó, szervezett madárvonulás-kutatást. (Dániában 1899 óta, Németországban 1903 óta folyik hasonló munka.) A magyar szervezet, az 1893-ban alapított Királyi Magyar Ornitológiai Központ első vezetője Hermann Ottó volt. A madárgyűrűzés hazai módszertanát Vönöczky Schenk Jakab dolgozta ki és alkalmazta először.

Az első megfigyelt madarak főként a fehér gólya, egyes gémfélék, a dankasirály és a füsti fecske egyedei voltak. Az 1908-as évben összesen 27 faj 1064 egyedét gyűrűzték meg a központ munkatársai. Köztük volt 351 fehér gólya, 110 dankasirály és 381 füsti fecske fióka. Az első 25 évben 85 ezer egyedet jelöltek meg gyűrűkkel, a visszafogásokkal pedig elkezdtek beérkezni az adatok az ornitológiai (madártani) központba.

Az MME Madárgyűrűzési Központjának 2005/120. iktatószámú megkerülési levele. (Talán az egyik utolsó kézzel írt levél lehet az irattárban.)

A madárgyűrűzés természetesen az ezt követő évtizedekben is folytatódott, és napjainkig tart. A gyűrűzött madarak és madárfajok száma dinamikusan növekszik, a szakvizsgával rendelkező gyűrűzők száma is emelkedik. A nagy ugrást 1974-ben, a Magyar Madártani Egyesület, azon belül a Gyűrűző Szakosztály, valamint a Madárgyűrűzési Központ létrehozása jelentette. (Ezekre az évtizedekre itt most nem térünk ki részletesebben, erről a munkáról bővebben itt lehet olvasni: MME: Madárgyűrűzés és madárvonulás-kutatás)

Madárgyűrűzési statisztika 1908 és 2018 között
Forrás: MME

Az első térképes adatvizualizáció 1928-ban készült. Schenk Jakab iskolai falitérképén a bíbic, a szárcsa, a dankasirály, gémfélék, a seregély, a sárgarigó és kiemelten a fehér gólya vonulási útvonala szerepelt. De azt is megjegyzik az oktatási anyagban, hogy "a fecskék téli szállása ismeretlen. Tízezernél több gyűrűs fecske közül még egy se került meg a téli szálláson."

A madárgyűrűzés hatékonysága tehát nem minden esetben felel meg a várakozásoknak. Például a szalakóták esetében 1908 és 2016 között több mint 16 ezer egyedet gyűrűztek meg, mégis ebből mindössze 37 egyedet sikerült visszafogni (újra befogni) és a helyszínt rögzíteni. Ez rendkívül rossz arány, csupán 0,23%-os eredményt jelent. A közel 100 év alatt rögzített 37 pont csak a teljes útvonal európai szakaszának egy részét határozza meg.

Schenk Jakab: Magyarországi madarak vándorútjai, 1928
Forrás: MME

A gyűrűzésen kívül a madarak megfigyelésére használhatók a biometriai, genetikai vizsgálatok adatai, vagy olyan speciális eszközök, mint a rádiós, vagy a műholdas jeladók. Egyes csapatban vonuló madarak megfigyelése, észlelése elvileg radarral is történhet.

A vonuláskutatás leghatékonyabb módszere a műholdas jeladókkal történő megfigyelés, útvonalkövetés. A jeladós módszerhez azonban szükség volt a technológia fejlődésére, a miniatürizálásra. Olyan eszközök kifejlesztésére volt szükség, amik kellően kis tömegűek és kis méretűek ahhoz, hogy a madár repülésében, mindennapos normál életvitelében zavart ne okozzon, számára veszélyt ne jelentsen. Ez a módszer azt is lehetővé tette, hogy a kezdetben több tízezres, majd több százezres nagyságrendű minta helyett már néhányszor tizes nagyságrendű mintából is hatékonyan, megbízhatóan, folyamatosan érkezzenek adatok, és a naprakész adatok kinyeréséhez visszafogásra ne legyen szükség. (Ezekről az eszközökről, azok fejlődéséről fog szólni a következő fejezet.)

A kevés számosságú mintát a műholdas jeladós megoldás egyik nagy hátránya is indokolja, ami korlátozza az alkalmazhatósági területet: A jeladók beszerzési költsége, valamint az üzemeltetési (adattovábbítási) költségek igen magasak. Ezt a korlátot figyelembe kell venni a faj vizsgálata során. Azzal együtt ez a módszer szolgáltatja messze a legtöbb helyadatot.

Összehasonlításul, visszatérve az előbbi példára, a szalakóták vonulási útvonaláról nyert helyadatok gyűrűzéssel közel 100 év alatt és műholdas jeladókkal 3 és fél év alatt így néznek ki térképen ábrázolva: (A szalakótákra később még visszatérünk egy külön fejezetben.)

szalakota_01.PNG

Gyűrűzött szalakóták visszafogási pontjai 1908 és 2016 között
Forrás: rollerprojekt.eu

szalakota_02.PNG

Kilenc, jeladóval ellátott szalakóta vonulási útvonala 2015 júliusától 2019 januárjáig
Forrás: jeladosmadarak.mme.hu

A jeladók evolúciója

Az 1990-es évek első felében az akkor rendelkezésre álló jeladók nagy méretűek és viszonylag nagy tömegűek voltak, ezeket kizárólag nagy testű (strucc méretű, jellemzően nem vonuló) madarakra lehetett volna felszerelni. A technológia tehát már ekkor (sőt, ennél korábban is) elméletileg létezett, de egyelőre még nem volt alkalmas a kisebb, vonuló madarak megfigyelésére. 1991-re csökkent a jeladó mérete először 100 gramm alá, ami már 150 faj megfigyelésére vált alkalmassá.

A továbbfejlesztett jeladó tömegét 10 gramm alá 2005-re sikerült levinni, a nehéz elemek (akkumulátorok) helyett napelemes megoldással, ezzel már újabb 1000 fajt lehetett bevonni az ilyen eszközzel végzett kutatásokba. 2009-re az eszköz 5 grammosra csökkent, ezzel újabb 500 faj került be az ily módon nyomon követhető körbe. A jeladók fejlesztése, folyamatos miniatürizálása lehetővé tette, hogy napjainkban mindössze gyufásdoboz méretű, néhány grammos eszközökkel, a madarak szokásos életvitelének zavarása nélkül lehessen a vonulásukat naprakészen lekövetni. Jelenleg elméletileg mintegy 3500 madárfaj tartozik ebbe a körbe.

Az alábbi diagram szerint a jelenlegi technológiai fejlettség mellett a 64 grammos testtömeg környékén van a határ, az ennél kisebb madarakra nem lehet jeladót tenni. Ezzel mintegy 6500 faj eleve kikerül a jeladókkal vizsgálható madarak köréből.

Az ábra a különböző technológiai színvonalhoz tartozó eszközök felhasználási területének bővülését mutatja az évszámok függvényében (a fenti tengelyen, jobbról balra haladva). Az alsó, vízszintes tengelyen logaritmikus skálán a madarak testtömegét, a függőleges tengelyen a fajok számát ábrázolták. A színezett oszlopok területe az adott eszközzel megfigyelhető fajok számával arányos (jobbról balra olvasva).
Forrás: Microwave Telemetry, Inc. (2018). The Evolution of Microwave Telemetry’s Bird-Borne Satellite PTTs. www.microwavetelemetry.com/evolution_of_the_ptt

95 grammos akkumulátoros, valamint 9,5 grammos, 5 grammos és 2 grammos napelemes jeladók
Forrás: Microwave Telemetry, Inc. (2018). The Evolution of Microwave Telemetry’s Bird-Borne Satellite PTTs. www.microwavetelemetry.com/evolution_of_the_ptt

Vonuláskutatás napjainkban

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) 2005 óta működtet adatfeltöltő és információs portálokat. Az egyik ilyen, ahova a jeladók által szolgáltatott vonulási útvonal-adatokat fel lehet tölteni: jeladosmadarak.mme.hu

A honlap célja, hogy "egységes adatbázisba gyűjtse és megjelenítse azoknak a projekteknek az eredményeit, amelyek madarak műholdas nyomkövetésével foglalkoznak a Közép- és Délkelet-Európai régióban".

Jeladó rögzítése egy fehér gólya hátára
Forrás: eszakigolyahir.hu / Drexler Szilárd

Jelenleg az MME adatbázisában összesen 325 egyed adatai találhatók meg. Ebből 63 jeladó aktívként, a többi inaktívként van megjelölve. A madarak között szerepel amuri vércse, barna rétihéja, békászósas, bütykös hattyú, darázsölyv, fakó keselyű, fehér gólya, fekete gólya, fekete sas, Feldegg-sólyom, kék vércse, kerecsensólyom, kígyászölyv, parlagi sas, pusztai sas, rétisas, szalakóta, törpe sas és vándorsólyom. (A következő fejezetekben ezek közül a fajok közül mutatunk be néhányat.)

Jeladó rögzítése egy parlagi sas hátára
Forrás: imperialeagle.hu

A Magyarországon gyűrűzött madarak mellett megtalálhatók a táblázatban Ukrajna, Oroszország, Macedónia, Szlovákia, Olaszország, Horvátország, Kazahsztán, Észtország, Bulgária, Szerbia, Ausztria, Románia, India és Grúzia madarai, a társszervezetek által végzett és a közös projektekben kinyert megfigyelési adatok is.

A jeladós nyomkövetési technológiával fontos adatok gyűjthetők a költési, telelési, vonulási szokásokról. Az így nyert információkat fel lehet használni a faj védelme során. Be lehet azonosítani például a vonulás során rájuk leselkedő veszélyeztető tényezőket, körül lehet határolni a védelmet érdemlő területeket, ahol a kedvezőtlen védelmi helyzetű (veszélyeztetett, sebezhető, csökkenő, ritka vagy védelemtől függő) madarak nagyobb számban költenek, táplálkoznak, telelnek, vagy vonulásuk során megpihennek.

Bütykös hattyú

Az MME adatbázisa szerint eddig mindössze egyetlen magyarországi bütykös hattyút láttak el jeladóval. (A hattyúk Magyarországon nem védettek.) A megfigyelt tojó nemes egyszerűséggel a Hattyú nevet kapta. 2014 szeptembere és 2015 februárja közötti mintavételezés szerint Hattyú egy háromszöget írt le a Balaton északi partja (Alsóörs térsége), a vajdasági (Dél-bácskai) Újvidék és a Muraköz déli határán húzódó Dubrava-tó (Drávafüred) között.

Egy jeladó nélküli bütykös hattyú, nyakgyűrűvel (Balaton, Alsóörs, 2012)
Forrás: Wikimedia Commons / Solymári

A bütykös hattyú megfigyelése egyébként a beszédes nevű "A bütykös hattyú probléma a Balatonon" projekt keretében valósult meg: Egy vitatott madárfajról van szó.

hattyu_02.PNG

A jeladós bütykös hattyú vándorlása (2014 szeptemberétől 2015 februárjáig)
Forrás: jeladosmadarak.mme.hu

Darázsölyv

Magyarországon eddig összesen két darázsölyv kapott jeladót: Lipót (hím) és Mária (tojó).

Mária, a meggyűrűzött és jeladóval felszerelt darázsölyv, a Madártani Egyesület (MME) munkatársainak kezében, 2018 augusztusában
Forrás: MME / Kalocsa Béla

Lipót a Győrtől 24 kilométerre nyugatra fekvő községről kapta a nevét, ahol a Fertő-Hanság Nemzeti Park megbízásából 2014-ben gyűrűzték és látták el jeladóval a hím darázsölyvet. Az első adatot 2015 augusztusában, az utolsót 2017 októberében szolgáltatta, ez alatt ismertté vált vonulási útvonala. A jeladó által rögzített adatokból tudható, hogy Lipót a nyarakat Magyarországon, a Szigetközben, míg a teleket Közép-Afrikában, a Kamerun nyugati-északnyugati határán fekvő nemzeti parkban töltötte. Afrika felé Franciaország és Spanyolország partvidéke közelében, a Gibraltári-szoroson át repült, visszafelé inkább Tunéziát, Máltát és Olaszországot választotta (ezt nevezik hurokvonulásnak, amikor az oda- és visszaút jelentősen eltérnek egymástól). Az utolsó helyadat Kamerunból, 2017. október 8-án érkezett.

A Mária nevű darázsölyv a nevét gyűrűzése napjáról, 2018. augusztus 9-ről kapta. A Baja közelében befogott és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Ragadozómadár-védelmi Szakosztályának munkatársai által jeladóval felszerelt tojó előbb a Mecsekbe repült, ott eltöltött egy-két hetet, majd elindult ugyanazon az útvonalon, ahol Lipót is haladt, Gibraltár felé. Onnan a Szaharán keresztül (Lipóthoz hasonlóan) a Guineai-öböl felé tartott. Ő azonban Kamerun nemzeti parkja helyett a nyugatabbra lévő Nigéria déli partvidéke közelében fekvő erdőrezervátumot választotta. Sajnos a jeladó utolsó adata még tavaly novemberi, azóta nem tudni Mária sorsáról. (Mária adatlapja egyelőre nem érhető el az MME adatbázisában.)

lipot_01.PNG

Lipót vándorlása (2015 augusztusától 2017 októberéig)
Forrás: jeladosmadarak.mme.hu

Fehér gólya

Gólyafészek 1940-ben, egy nádtetős ház kéményén
Forrás: Fortepan (76838) / Klenner Aladár

Az MME adatbázisában összesen 65 fehér gólya egyed adatai találhatók meg, ebből 48 Magyarországon, 16 Szlovákiában, 1 egyed pedig Romániában lett gyűrűzve. A 65 jeladóból sajnos mindössze 6 aktív, név szerint Báró, Dávid, Eszténa, Hajdú, Illangó és Mini.

Egy jeladóval felszerelt gólya, a szabadon engedése után
Forrás: eszakigolyahir.hu / Drexler Szilárd

A körök egy-egy települést jelölnek, a körök nagysága a költőpárok számával arányos.
Forrás: MME

A fehér gólyákat veszélyezteti, hogy az urbanizációs folyamatok, az intenzív mezőgazdasági művelés és az alföldi erdősítési program során egyre több táplálékszerző terület, gyep, legelő alakul át vagy szűnik meg. A rovarölőszerek alkalmazása külön veszélyt jelent számukra. A gólyák gyakran pusztulnak el vagy sérülnek meg ütközés miatt, vagy szenvednek el áramütést középfeszültségű szabad légvezetékek miatt. Emellett a csökkenő csapadékmennyiség, az ár- és belvízszabályozás miatt csökkenő árterületek is kedvezőtlenek a faj egyedeinek, továbbá a fészkek leomlása jelent egy újabb veszélyforrást a gólyák számára.

feher_golya_01.PNG

Hat fehér gólya vonulási útvonala (2015 májusától 2018 októberéig)
Forrás: jeladosmadarak.mme.hu

A fenti térképhez kapcsolódóan meg kell jegyezni, hogy nem mindegyik gólya választja az afrikai utat. Ha úgy ítélik meg, hogy itt is találnak megfelelő mennyiségben élelmet, akkor az áttelelést is választhatják a kockázatos vonulás helyett. (Pontosabban fogalmazva a két kockázatos megoldás közül a kevésbé kockázatosnak tűnőt választják.) Évente változó számban, nagyságrendileg körülbelül 20–30 fehér gólyáról van szó, akik a telet is Magyarországon töltik.

A golya.mme.hu oldalon részletes statisztikai térképek találhatók.

Parlagi sas

A parlagi sas Magyarországon fokozottan védett, kipusztulással közvetlenül veszélyeztetett faj, IUCN szerint sebezhető faj. Európában a legnagyobb egyedszámban a Kárpát-medencében – azon belül is nagyobb számban a Jászságban, továbbá a Mátra és a Bükk déli oldalán, valamint a Maros–Körös közében – van jelen. Az Európai Unió területén lévő állomány kétharmada Magyarországon él. Ugyanakkor a faj elterjedt egész Eurázsiában. A parlagi sasok fele középhegységekben él, de egyre gyakoribb a síkvidékeken, pusztaságokon, déli fekvésű domboldalakon, völgyekben. Gyakran megtelepszik magányos fák, elhagyott tanyák facsoportjai, vagy mezőgazdasági művelés alatt álló területet szegélyező fasorok mentén.

Parlagi sas
Forrás: imperialeagle.hu / Morvai Szilárd

Magyarországon 1991 és 2000 között 388 kirepült fiókát jegyeztek fel. Az állomány lassan, de növekszik. A költőpárok száma napjainkban 160–200 fölött van, miközben az 1970-es években mindössze 15–25 költőpárról tudtak. A faj egyedszámát a kipusztulás széléről kellett visszahozni.

Forrás: imperialeagle.hu

A veszélyeztetettség okai közül elsődleges a madarak szándékos megmérgezése vagy lelövése, emellett további kockázatot jelentenek az áramütések, ütközések (járművel, vezetékkel, szélerőművel), továbbá az élőhely és a zsákmányállatok (ürge, hörcsög) mennyiségének csökkenése, vagy a fiatal fákra rakott nehéz, több mázsás fészek leomlása. Az emberi jelenlét megzavarhatja a költő madarakat, a költések akár 20–30 százaléka is sikertelen lehet.

A vonulás, vándorlás csak a fiatalabb egyedekre jellemző, az idősebbek télen is megmaradnak megszokott fészkükön, jóllehet zsákmány után kutatva akár több országot is bejárhatnak. A vonulási útvonal felderítése mellett a jeladók használatának itt inkább preventív jellege van, a mérgezéseket lehet vele megelőzni, illetve a már bekövetkezett mérgezések (áramütések, gázolások, stb.) helyszíneit lehet az eszközökkel felderíteni, valamint a halálozás okát beazonosítani.

parlagi_sas_01.PNG

Nyolc parlagi sas vándorútja (2011-től napjainkig)
Forrás: jeladosmadarak.mme.hu

Az MME adatbázisában összesen 87 jeladóval ellátott egyed adatai találhatók meg, Magyarország mellett Ausztria, Románia, Oroszország, Grúzia, Macedónia és Bulgária területéről is folyt adatgyűjtés. Ez nemzetközi viszonylatban is egyedülálló adatmennyiség. Jelenleg a 87-ből 31 jeladó van aktívként megjelölve.

A fenti térképen a nyolc ma is aktív, Magyarországon gyűrűzött madár adatai láthatók, név szerint Danuta, Jákó, Jánossy, Kati, Kriszti, Panni, Petényi és Ürbő. A sasok olimpikonok, természettudósok, valamint földrajzi helyek nevét viselik.

Forrás: imperialeagle.hu

A parlagi sasok megmentése nagyon sok ember és szervezet összehangolt, kitartó munkájával valósul meg: nemzeti parkok (Bükki, Hortobágyi, Körös-Maros), állatkertek (Budapest, Jászberény), kutatóintézetek, természetvédelmi szakemberek, állatorvosok, rendőrök, nyomozók, kutyakiképzők (Dunakeszi, méreg- és tetemkereső kutyás egység), pedagógusok, sajtósok, dokumentumfilmesek, valamint fészekőrző önkéntesek, sasszinkron-felmérők, ipari alpinisták és sokan mások, beleértve a különböző érdekcsoportok, szakmai csoportok (vadászok, gazdálkodók, jogászok, stb.) bevonását is.

Jászberény mellett felépítették a Sasközpontot, ami részben lábadozó madarak menedékházaként szolgál, részben pedig látogatóközpontként, oktató- és bemutatóhelyként működik. A projektek során a befogott madarakat gyűrűzték, jeladóval szerelték fel, vagy például vedlett tollakból genetikai vizsgálatokat végeztek (genetikai nyomkövetés). A mérgezéses esetek felderítésére online adatbázisokat hoztak létre és működtetnek. A negatív hatások kivédésére intézkedéseket hoztak (például mesterséges fészkek, madárbarát oszlopok, webkamerák használata, fészkek őrzése, téli eleség kihelyezése, számlálások, és így tovább). A szükséges erőfeszítéseket, célzott fellépéseket mutatja be ez a projektzáró videó, egyben remek összefoglaló dokumentumfilm:

Szalakóta

A szalakóták állománya az 1980-as évek második felére összeomlott, az egykor egész Európában elterjedt faj egyedszáma rendkívül lecsökkent. A magyarországi állománya jelenleg 1500–1600 párra emelkedett, az elmúlt évtizedekben meghozott intézkedéseknek, önkéntesek munkájának köszönhetően számuk stabil, évről évre enyhén növekszik.

Szalakóta zsákmányával
Forrás: Wikimedia Commons / Christian Svane

A veszélyeztetettségi okok itt is hasonlók: a fészkelő- és táplálkozóhelyek leromlása, megszűnése, ütközések (járművekkel, szélerőművekkel), áramütések, nemzetközi szinten az orvvadászat, a közvetett mérgezések, de ide tartozik még "a védelemhez szükséges megfelelő ismeretek hiánya" is. A fajvédelmi munkához tartozik a mesterséges fészkek telepítése. A szalakóta másodlagos odúköltő faj, így a természetes élőhely hiányában (ártéri ligetek; nyárfacsoportokkal, erdőfoltokkal tarkított homokos puszták, láprétek, kaszálók) elfogadja a mesterséges fészekodút is. A faj vonulásának megfigyelésére színes gyűrűket és műholdas jeladókat használnak. Ezen felül a fajvédelmi program része az általános szemléletformáláson felül az áramszolgáltatók, valamint a gazdák bevonása is.

Az MME adatbázisában 18 szalakóta adatai szerepelnek, ebből ma már csak 3 aktív: két magyarországi (Eleven és Hadnagy) és egy romániai (Otília) gyűrűzésű egyed jeladója.

Hadnagy, a hím szalakóta, jeladóval felszerelve, 2017-ben
Forrás: MME / Ampovics Zsolt

Hadnagyot 2017 júniusában, Hódmezővásárhelyen gyűrűzték és látták el jeladóval. A hím szalakóta vonulási adatai 2017 augusztusa és 2018 májusa között ismertek. A nyarat Szeged környékén töltő Hadnagy egy 4,5–5 grammos jeladót kapott, ami a testtömegének kevesebb mint az 5%-át tette ki. A másik, jelenleg is nyomon követett szalakóta, a Ráckevétől délkeletre fekvő Apajon befogott Eleven, ő 2016 júniusától a mai napig szolgáltat adatokat a megtett útjáról. Eleven jellegzetes hurokútvonalon (leginkább egy szimmetrikus trapézra hasonlító útvonalon) közlekedik a kiskunsági Fülöpházi buckavidék és a Dél-afrikai Botswana között. Afrika felé Görögországon, valamint Líbia és Egyiptom határvonalán keresztül halad, Afrikából Európába viszont kerülőúton, előbb Szomálián, majd Irakon és Törökországon keresztül érkezik.

eleven_01.PNG

Eleven vándorlása 2016 nyarától. 2019 januárjában Botswanaban tartózkodik.
Forrás: jeladosmadarak.mme.hu

Szalakótákat Magyarországon először 2015-ben vizsgáltak jeladóval. A fajvédelmi programhoz csatlakozott Szerbia, Bulgária, Ciprus és Izrael is. 2015-ben 4 egyedet (Kacor, Levente, Pétör és Csele) jelöltek jeladóval. Ebből kettő eszköz rövid időn belül tönkrement, a másik kettő madár viszont hosszabb időn át szolgáltatott vonulási adatokat. 2016 őszén újabb 3 befogott madárra (Artúr, Fehérlófia, és a ma is aktív Eleven), majd 2017 nyarán további 9 madárra rögzítettek jeladót, ebből négyet (Albert, Éganya, Hadnagy és Vendel) Magyarországon, ötöt (Ágya, Bolomey, Bíró, Kondás, Márton) pedig Romániában fogtak be.

Mivel a szalakóták ragaszkodnak területükhöz, nyári fészkelőhelyükhoz, ezért esetükben a gyűrűzés és a műholdas jeladós módszer mellett egy újabb, a kettő közötti hatékonyságú megoldás is szóba jöhet: a geolokátorok használata. Ez az eszköz a nappali világosság kezdetének és végének az időpontját rögzíti, ebből lehet következteni jó közelítő pontossággal a földrajzi helyre, mintegy 150–180 kilométer tévedést (mérési pontatlanságot) megengedve. A geolokátor tömege csupán 0,6 gramm. Hátránya viszont, hogy az adatok kinyerésének feltétele (a gyűrűzéshez hasonlóan) a madár visszafogása. Ennek hiányában a rögzített adatok elvesznek.

Geolokátor
Forrás: MME / Mikulaj Sándor

További fajvédelmi programok

A fentebb bemutatott példákon felül még számos további madárfaj esetén futnak hasonló fajvédelmi programok. Ide tartozik (a fehér gólyán, a parlagi sason és a szalakótán kívül) a kék vércse, a gyurgyalag, a gyöngybagoly, a fekete gólya, a túzok és a kerecsensólyom – mind védelmet érdemlő és védelemre szoruló faj.

Természetesen nemcsak madárfajok esetén futnak hasonló mentőakciók. A hüllők közül a rákosi vipera (más néven homoki, parlagi vagy rákosréti vipera) állományának védelmére indult hasonló jellegű program.

Fenn vagyunk a Facebook-on: Aranykerék.blog
Kövesd az oldalt, hogy időben értesülhess az újabb bejegyzésekről.

Ajánljuk a blog többi cikkét is: Aranykerék blog

Felhasznált és ajánlott irodalom

Nyitókép: Befogott gólyák 1940-ben, Fortepan (19272)

A bejegyzés trackback címe:

https://aranykerek.blog.hu/api/trackback/id/tr514569138

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.