Aranykerék

A sorban állás kultúrája

A többsoros és az egysoros sorbanállási rendszer

2019. február 05. - Aranykerék

sorbanallas01.PNGVéleménycikk a sorban állásról, a sorban állás magyarországi gyakorlatáról, kultúrájáról, illem- és lélektanáról.

A sorban állás 50 éve képekben (1960–2010)

Bevezetőként, gondolatébresztőnek az 1960 és 2010 közötti fél évszázadnyi időszakból válogatunk öt sorbanállós képet és két filmes utalást:

Sorban álló tömeg a budapesti Hősök terén, a Szépművészeti Múzeum előtt, 1960-ban.
Forrás: Fortepan (133764)

tanu01.PNG

Sorban állók a húsbolt előtt.
Képkocka
A tanú (1969) című filmből.

Sorban állás Lengyelországban, Varsóban, 1981-ben.
Forrás: Fortepan (30577) / Jankó Attila

Sorban állók 1982-ben Budapesten, az Október 6. utcai tankönyvbolt előtt.
Forrás: Fortepan (22503) / Magyar Rendőr

Sorban állás a karácsonyfaárusnál.
Részlet a
Szomszédok (1987) című sorozatból.

Michael Jackson-koncertre várakozó fiatalok 1988-ban, Nyugat-Berlinben
Forrás: Wikimedia Commons / Bundesarchiv

Sorban állók a 2010-es országgyűlési választáson, Zuglóban, a Pétervárad utcában
Forrás: index.hu / Földes András

A rossz megoldás

Hogyan néz ki egy rémálomba illő sorban állás receptje? Valahogy így: (A valósággal való egyezés csak a képzelet és a véletlen műve.)

Minden pénztár előtt külön-külön sort képzünk. A sorban nem egyesével, egymás mögé állva, hanem tömegesen, ömlesztve, szabálytalanul, rendezetlenül állunk. A hosszú sor hely hiányában szabályozatlanul kanyarog, többször irányt vált. Még tovább lehet rontani a helyzeten, ha nem egyértelmű, hogy hol van a sor vége, ezáltal több, egymásba fonódó sor is képződik, újabb és újabb konfliktushelyzetet teremtve.

A sorbaállás előtt, a megfelelő sor kiválasztásakor végignézhetünk a sorban állókon, és találomra, tapasztalataink (avagy mondjuk ki: előítéleteink) szerint megtippelhetjük, hogy melyik sor fog a leggyorsabban haladni. (Természetesen mindig a másik sor fog gyorsabban haladni, soha nem az, amelyiket gondosan kiválasztottuk. Ez törvényszerű.)

A sorban álló emberek szorosan, egymáshoz szinte hozzáérve állnak, a szabad mozgásteret minél jobban leszűkítve. Mindenki féltve őrzi a pozícióját, mindenki az elfoglalt területre kockázatot jelentő és minden irányból leselkedő veszélyekre ugrásra készen áll. Senki nincs tekintettel a pénztárnál éppen fizetőre sem, a tisztes távolságot a célegyenesbe érkező potenciális vásárlók sem tartják.

Külön további stresszhelyzetet teremt, ha azt tapasztaljuk, hogy a másik sor gyorsabban halad, mint a miénk. Mit tegyünk? Tartsuk a már megszerzett pozíciót, vagy vállaljuk fel a kockázatot a várható haszon (időmegtakarítás) fejében? Mi van akkor, ha mégis az a sor lesz a gyorsabb, ahonnan éppen kiálltunk, de már visszaállni nem fogunk tudni a korábbi helyünkre? Nem könnyű ezt a döntést meghozni, márpedig ezzel a dilemmával egyetlen sorban állás alkalmával többször is találkozunk. (Feltéve ha nyitottak vagyunk a hasonló problémák gyártására.)

Jegyezzük meg, hogy ha ketten vagy többen vesznek részt a vásárlásban, lehetőség nyílik a rendszer kicselezésére. Ekkor a csoport tagjai különválnak, mindenki egy-egy sorba beáll. A "szövetségesek" egymást figyelik, jelbeszéddel, hang- és kézjelekkel, vagy mindegyszerűen csak egymásnak átkiabálva jelzik, hogy mikor és kinek kell feladni a rosszul megválasztott pozíciót és a legmegfelelőbbnek bizonyuló sorba átállni – az egész csoportnak egyszerre. Ezzel teljesen összezavarva a sorban utána következőket, akiknek újra kell értékelni a helyzetet és ezáltal könnyen az előző bekezdésben ismertetett döntéskényszerbe kerülhetnek.

A helyzet pontos felméréséhez tehát el kell tudni dönteni, hogy ki áll ténylegesen a sorban, és ki nem, általában hogy hol kezdődik vagy hol végződik a sor. Ezek egyébként nem feltétlenül magától értetődő kérdések. (Egy 1995-ös kísérletben egy sorban álló robotnak is csak 70%-os eredménnyel sikerült felmérni a helyzetet.)

Rendben van ez így? A többsoros rendszer hátrányait jól összegzi (bár messze nem meríti ki a szituációt) ez a 2006-os kisfilm, lényegében megválaszolva a kérdést: (spoiler alert) Nem!

A jó megoldás

A legjobb megoldás persze ha egyáltalán nem kell sorban állni. Ilyen megoldás lehet a hagyományos sorban állást megszüntető sorszámhúzós-kijelzős rendszer, ami már lehetővé teszi, hogy a várakozók akár le is ülhessenek. (Először Svédországban, 1960-ban használtak sorszámkiadó automatákat.) Persze ez inkább például egy postán vagy bankban tűnik jó megoldásnak (ahol nagyjából egyenletesen, nem lökésszerű hullámokban érkeznek az ügyfelek), egy vasútállomáson vagy egy helyközi buszállomás bérletpénztára előtt talán kevésbé indokolt. Számolni kell azzal az opcióval, hogy ha túl sok ember érkezik egyszerre a sorszámautomatához, akkor végső soron a sorban állás problémája nem megszűnik, csupán átkerül a pulttól az automata elé.

Ha marad a sorbanállás, akkor a jó megoldás: az egysoros rendszer. Ahol megszűnik az eltérő tempóban haladó sorok problémaköre, ahol nem kell a sorba állásnál sort kiválasztani, ahol a sorunk mindig folyamatosan haladhat, amit egyetlen problémás ügyfél nem tud megakasztani. Nem utolsó sorban az előnyök közt: míg többsoros rendszer esetén egy kassza bezárása a sor "feloszlatásával", az emberek többi sorokba való átterelésével jár, ami egyben azt is jelenti, hogy az addig a sor elején lévő ügyfél egycsapásra egy másik sor legvégére kerülhet; egysoros rendszer esetén egy ablak bezárása semmilyen negatív következményekkel nem jár a régóta várakozókra, a sor szépen halad tovább, ahogy eddig (legfeljebb kicsit lassul a tempó).

A fenti videóban hivatkozott filmrészlet:

Intermezzo

Nemzetközi összehasonlításban is sok időt töltünk sorban állással. Egy 2008-as felmérés szerint (egyelőre újabbat nem találtam) Európában a legtöbb várakozással eltelt időre Magyarország, Oroszország, Románia és Törökország vásárlói számíthatnak, a legkevesebbre Ausztriában, Dániában, Írországban, Portugáliában és Svédországban. A negatív rekord viszont egy olaszországi vasútállomás, ahol az egyik próbavásárló közel 2 órahosszat állt sorban. De nem is ez volt a legérdekes része a felmérésnek.

Jól jellemzi a magyar sorbanállási kultúrát, hogy a felméréshez kapcsolódóan közvélemény-kutatást végző kérdezőbiztosok azon kérdésére, hogy a várakozási idő csökkentésére milyen módszert javasolnának, a válaszadók nagy része kizárólag az újabb pénztárak kinyitásában látta a megoldást, míg az egysoros rendszer bevezetésében rejlő várható előnyöket nem említették meg. Talán nem túlzás feltételezni, hogy a megkérdezettek többsége egyszerűen nem is ismerte ezt a megoldást, nem találkozott még vele. Vagy legyünk jóindulatúak: hallottak már róla, csak éppen akkor és ott nem jutott eszébe senkinek. Helyette bedobták a jól ismert nagy kérdést: "Miért nem lehet kinyitni a többi kasszát? Legalább egyet."

(Zárójelben, még egy érdekességet – pontosabban három linket – szeretnék ideszúrni, amibe az anyaggyűjtés során botlottam bele. Úgy gondolom, hogy ha a magyar sorbanállási kultúráról beszélünk, nem érdemes megkerülni ezt a – vitaindítónak sem utolsó – kérdést. Egy 1956-ban kivándorolt, disszidált, emigrált, menekült – megfelelő rész aláhúzandó! –, később az Egyesült Államokban űrrepülés-kutatóként, professzorként, dékánként, díszdoktorként, és így tovább, karriert befutott magyarral készült riportban olvasható ez a vélemény: "[... Magyarországon] sikk volt, ha valaki ügyeskedett, ha kihasznált minden kiskaput. Itt vannak Széchenyi emlékiratai a polcomon, már ő is írt erről, nagyon rosszallóan. [...] Az biztos, hogy én a feleségemnek köszönhetek mindent, aki megtanított, hogyan kell a nyugati világban viselkedni. Meg kellett tanulnom például rendesen sorban állni mindenhol, és nem a sor elejére valahogy befurakodni. Bőven volt mit tanulnom..." Hasonló véleményt fogalmazott meg egy Angliában tanító magyar oktató is: "Cseppben a tenger: a sorbaállás és sorban állás megmutat néhány jellemző különbséget a brit és a kelet-európai kultúra között." – Tisztelet a kivételeknek, mert ilyen is van: Tisztelet Komlónak. Zárójel bezárva.)

Még egy kis kitérő: Két videó, amiben a szabályokat kevésbé tisztelők, ügyeskedők szemszögéből, humorosan, kellő iróniával és a deviáns viselkedés jól eltalált paródiájával közelítik meg a témát:

Az átállás nehézségei

Bár vannak előremutató példák az egysoros rendszerre (például néhány budapesti vagy egyes vasúti jegypénztárnál, stb.), Magyarországon általában véve még nem elég széles körben terjedt el ez a megoldás. Általános tapasztalat, hogy a várakozók a több ablakot látva nem fognak maguktól egyetlen közös sorba rendeződni, ahhoz "forgalomszabályozásra", terelőelemek (oszlopok, szalagok) használatára, tájékoztató (útbaigazító), utasítást adó (rendelkező) és tiltó táblák, nyilak, egyebek használatára van szükség. Sőt, a bevezetés időszakában segítők, koordinátorok (jellemzően diákmunkások, vagy az éppen ráérő biztonsági őrök) alkalmazása is szükségessé válhat. Főleg a bevezetés során, de a későbbiekben is számítani kell az "ügyeskedőkre", akik a sort megkerülni igyekeznek. Így például a terelőszalagok alkalmazásától nem lehet eltekinteni, amit forgalmasabb helyen akár be- és kiléptető kapuk használatával lehet kiegészíteni.

Egyszóval, anélkül nem működik az egysoros rendszer, hogy a vásárlókat ne vonnánk be aktívan, az együttműködéshez viszont szükség van segítségre, terelésre, irányításra, adott esetben figyelmeztetésre, tiltásra, akadályozásra. El kell mondani az előnyöket, kérni kell az együttműködést, a dolog "miértjét" el kell magyarázni, anélkül nem fog működni.

Forrás: operationsroom.wordpress.com

Például: "Az egysoros rendszert annak érdekében vezetjük be, hogy csökkenjen a pénztáraknál gyakran tapasztalható hosszú várakozás. Az új rendszer megszünteti az eltérő haladási sebességű sorokból eredő kellemetlenségeket, ezzel csökkenti a pénztári ügyintézés idejét. Célunk, hogy az ügyfelek a lehető legkényelmesebben és gyorsan, minél kevesebb időt sorban állással töltve vehessék igénybe a jegypénztárak szolgáltatásait. Amint egy pénztár felszabadul, ahhoz az ablakhoz léphet oda a soron következő ügyfél, így nem történhet meg, hogy az eltérő igények kezeléséből adódóan hosszú ideig feltorlódjon egy-egy sor, és ezzel kényelmetlenséget okozzunk utasainknak." – Ennyi. (Miért olyan nehéz ez Magyarországon?)

Mindössze ennyit kell elmondani, és máris jobb eséllyel lehet számítani az utasok/vásárlók együttműködésére. Ennek a jelentőségét azonban nem lehet eléggé hangsúlyozni: Az egysoros rendszer legnagyobb ellensége, hogy az egyetlen hosszú sor első ránézésre sokak (a magabiztos tájékozatlanok) szemében sokkal-sokkal rosszabb megoldásnak tűnhet, mint például ha három darab harmadakkora hosszúságú sor valamelyikébe állhatnának be.

Még egy megjegyzés, ezúttal egy személyes tapasztalat: Volt olyan buszállomás – a város itt most nem fontos, sajnos lehetne bárhol az országban; név és cím a szerkesztőségben – ahol két, egymás mellett álló pénztárablak előtt, a két külön sort egyesítve előbb bevezették az egysoros rendszert, de azt csak egy földre ragasztott, a várakozás helyét jelző, alig észrevehető sárga vonallal kívánták megoldani; táblák, nyilak, feliratok és minden egyéb nélkül. Nem alkalmaztak terelőszalagokat, főleg nem voltak segítő munkatársak, akik a bevezetést követő napokban útbaigazították volna az embereket, az ügyeskedőket a helyes útra terelték volna. Szintén nem használták ki az utastájékoztatás egyéb szóba jöhető eszközeit: sajtóközlemény, Facebook-bejegyzés, tájékoztató plakát, kijelző, stb.

Néhány hetes próbaidőszak után inkább visszaálltak a többsoros, hagyományos (értsd: hagyományosan rossz) rendszerre, mert egyszerűen az emberek nem tudták hova kell állniuk, mit és miért kell csinálniuk, végül koordinálás hiányában a pénztárhoz érkező utasok automatikusan két sort – ablakonként külön-külön sort – képeztek. Ugyanez a történet pár évvel később a város vasútállomásán is lezajlott, az egyébként minden utas közös érdekét szolgáló próbálkozás szintén teljes kudarccal és végül meghátrálással záródott.

Az egészben az a szomorú tapasztalat, hogy már egy-két szabálytalankodó-ügyetlenkedő is fel tudja borítani az egysoros rendszert. Még azt sem állítom, hogy ezek az emberek rossz szándékból, szándékosan nem tartották volna be a játékszabályokat (de ilyenek is voltak persze). Az is lehet, hogy a többség egyszerűen csak nem ismerte azokat. A rendszert szándékosan borító ügyeskedők pedig maguktól nem ismerték fel a várható előnyöket, más meg nem mondta el nekik. Ennek "leoktatását" éppen ezért a közlekedési vállalatoknak fel kellene tudni vállalniuk (szórólap, plakát, sajtó, közösségi média, hirdetési felület a saját járműveiken, a megállókban, satöbbi, satöbbi.)

Jó lenne látni, hogy a néhány helyen már kipróbált és itt-ott jól működő, a várakozási időt értékes percekkel lerövidítő, hatékony és kulturált sorban állást biztosító megoldást minden nagyobb vasút- és autóbuszállomás jegypénztárainál igyekeznének bevezetni. A feladat nem lehetetlen, de számolni kell a buktatókkal. Megfelelő előkészületekkel, viszonylag egyszerűen biztosítható technikai feltételekkel, a szükséges kommunikációval és nem utolsó sorban egy csipetnyi tenni akarással azonban ezek a problémák könnyen orvosolhatók lennének.

egysoros-sorbanallasi-rendszer1.jpg

Jegypénztár Budapesten, 2013-ban
Forrás: bkk.hu

wanzl_deli_1.jpg

Budapest-Déli pályaudvar 2011-ben
Forrás: tensa.hu

"Cseppben a tenger: a sorbaállás és sorban állás megmutat néhány jellemző különbséget a brit és a kelet-európai kultúra között."
Sorban álló britek 2018-ban. Ahol a terelőszalag hiánya sem okozhat problémát.
Forrás:
reddit.com

A bejegyzés trackback címe:

https://aranykerek.blog.hu/api/trackback/id/tr9014608394

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

seigyo_zoufukuki · densha.blog.hu 2019.02.06. 11:09:46

Azér' egy sorban állásról szóló írásban totálisan megfeledkezni Japánról kb. olyan, mintha Olaszország említése nélkül próbálnánk elmélyedni a pizzakészítésben.

John Doe3 2019.02.06. 12:34:57

Fiatalkori élményeim közül megemlíteném a sorbanállás n-edit hatványra emelt verzióját: a távolsági buszmegállókban volt megfigyelhető, hogy a felszállás helye körül szabálytalan, nagyjából félkör alakú halmaz alakult ki. Elemzését a poszter figyelmébe ajánlom. Külön feltűnő volt ez Pécsett, az egyetlen kivétel tükrében: a komlói buszra ugyanis sorban (kb. 2-s sorokban) álltak az emberek, míg mindenhol máshol a félgömb (vagy amőba, az erőviszonyoktól függően) dívott.

Coco Binky · http://cocobinky.blog.hu 2019.02.06. 13:05:40

Szovjetek, oroszok a sorban állás bajnokai ...
Sorban állás alkoholért
pikabu.ru/story/ocheredi_v_sssr_za_alkogolem_4098943
Sorban állás vodkáért Oroszország
www.youtube.com/watch?v=q4YpFxT8wJ8
Még szobrot is állítottak a vodkáért sorban állókról
demotivators.to/p/432177/gde-v-predlozhenii-kto-poslednij-v-ocheredi-za-vodkoj.htm

ipartelep · http://ipartelep.blog.hu 2019.02.06. 13:39:39

@John Doe3: Ennek - hogy nem állnak sorba, hanem fél körben tülekednek - az a magyarázata, hogy azokon a helyeken nincs a földön (a talajon) megálló-oszlop. Hanem a megállót csak az épület tetejéről lelógó (fent a magasban) tábla jelzi. Vagyis nincs egy olyan fix pont (a fix pont az maga az oszlop), ami mögé állva meghatározódik a sor eleje, és _iránya_. Amikor csak fent jelzik a megállót, akkor a közönség nagy része úgy gondolja - bár a busz indulási irányát ismerik, de annak ellenére -, hogy csak a hely a meghatározott, de a sorbanállás iránya nem. Ennyit tesz egy oszlop.

Billy Hill 2019.02.06. 14:04:28

Olaszország, Bari, repülőtér, városba tartó busz megállója. Félkör alakú halmaz. A beszállás sebességén pedig az sem segít, hogy csak a sofőrnél lehet csak készpénzzel megvenni a jegyet, amit kinyomtat, visszajárót kiszámolja, átnyújtja. Rögtön megerősítve láttam a dél-olasz szervezettség sztereotípiáját...

élhetetlen 2019.02.06. 21:28:47

Ha nem olvastam elég figyelmesen, és szerepelt, akkor elnézést. A több sorosnál, amitől megőrülök. Kinyit egy új kassza, és a sor végéről páran előrerohannak. Szóba sem jön az egy ide, egy oda, mert a pár ügyes szerint az előtte állók csak hülyék, azért akarnak szabályosan két sorba rendeződni. (A többi sor nem fér hozzá a lehetőséghez, de még nem láttam olyat, hogy kettő rendesen oldotta volna meg). Az egysoros rendszer híve vagyok, egy ide, egy oda.
A másik, mikor a cég is besegít a gutaütéshez. Hét vége, nyár, Balaton busszal. Két busz is jött, mert sok volt az utas. Egész rendezett sor, szállunk fel sorban, beáll a második busz. Ha megvátja, míg az első megtelik, és elindul, akkor folytatódik a rendezett felszállás. Nem, kinyitja az ajtót, a sor vége odarohan, a közepe meg vagy felfér valahova, vagy nem. És nem tudom, most mi van, de akkor csak úgy lehetett előre helyjegyet venni, ha a Népligetnél szálltál fel, ami nekem a város másik vége. Tehát úgy nem, hogy majd a Petőfi hídnál felszállok, addig jelzik, hogy az a hely eladva. Brrr. Valahogy tényleg nem tanultuk meg tisztelni egymást, és tudomásul venni, hogy aki előbb jött, az előbb kap akár árut, akár helyet.

élhetetlen 2019.02.06. 21:34:45

@ipartelep: „Vagyis nincs egy olyan fix pont (a fix pont az maga az oszlop), ami mögé állva meghatározódik a sor eleje, és _iránya”. Felőlem igazad is lehet, de nekem logikusnak tűnik, hogy, ha áll két ember a megállóban, akkor mögéjük állok, akkor is, ha ez nem pontos meghatározás, mert lehet, hogy szemben állnak egymással, és beszélgetnek, de nem közéjük, és az úttest közé, azaz eléjük.

Circus 2019.02.07. 07:13:54

@élhetetlen: leírtad a legnagyobb problémámat - új sor nyílik, és mindenki hátulról rohan előre, fel nem merülne benne, hogy nem illik...

branyiklilla 2019.02.07. 10:50:03

Sorban állással kapcsolatos érdekes tapasztalatom volt Görögországban kompra várva. Kb. 80-90 autó fért fel egy kompra, ebből kb. 60 jármű szeretett volna elsőként felhajtani. Az irányító személyzet síppal próbálta valamilyen rendszerre terelni az autókat, szinte esélytelenül. Birkacsordákat láttam már ettől sokkal szebben sorakozni...

John Doe3 2019.02.07. 12:28:21

@ipartelep: Nem emlékszem már, hogy volt-e oszlop, sok kocsiállásos távolsági buszpályaudvarokról volt szó. A jelenség magyarázata az is lehet, hogy mindenki a felszállás pontjától való távolságát igyekezett minimalizálni, erre meg a félkör/amőba a jó. Hogy valójában az egyes körívek is random sorokként funkcionálnak, az már nem tűnt fel senkinek. Meg ugye az együttműködő stratégia itt egyéni szinten vesztes -- mint társadalmi szinten is.