Aranykerék

Szilánkok, morzsák, töredékek

Negatív és pozitív kommentek kommentelése

2019. február 15. - Aranykerék

trollkodas01.jpg„Szánalmas az egész cikk!”

Kedves Olvasóim! Kérlek engedjétek meg, hogy néhány személyes gondolatot megosszak veletek. A fenti hozzászólás ugyan nem ezen a blogon jelent meg (hanem az ezzel közel azonos időben indult, ráadásul az enyémmel hasonló tematikájú, de finoman szólva szűkebben lehatárolt témakört feldolgozó mikroblogon), mégis szeretnék rá reagálni. Hazudnék, ha 1) nem ismerném be, hogy mennyire rosszul esik ilyet olvasni, 2) ha elhallgatnám, hogy a még a születés fázisában lévő, szóval még gyerekcipőben járó blogom működésének első hónapja alatt én is kaptam hasonlóan hideget-meleget. Elsőre bizony – be kell vallanom – sokként éri a kezdetben még lelkes, újdonsült bloggert az ilyenfajta teljesen értelmetlen és szükségtelen véleménynyilvánítás, de szerencsére a pálya széléről bekiabáló hozzászólások mellett az elismerő szavakból is jutott bőven – ami kárpótol mindenért. Másrészt, bár a fent idézett hozzászólást nem nekem címezték, mégis mélységesen felháborít ez a komment, és minden ehhez hasonló, konkrétumok nélküli vagdalkozás. A fenti megnyilvánulástól szeretnék élesen elhatárolódni, egyúttal sok sikert és kitartást kívánok a bloghoz az alkotótársaknak.

Jó lenne, ha a kényszeres negatív kommentelők is átéreznék a... (nem találom a megfelelő kifejezést...) a felelősségüket: A blogszerzők 99%-ának egyetlen fizettségét munkájukért cserébe az elismerő hozzászólások jelentik. (Az érték csak becslés, nem végeztem reprezentatív felmérést a témában, de feltételezem, hogy nem járok messze a valóságtól.) Ha röviden szeretném lezárni a kérdést, mondhatnám, hogy ha nem tetszik egy bejegyzés, 1) lehet jobbat keresni a végtelen interneten, vagy pedig 2) tessék jobbat írni.

„Jujj, ekkora baromságot leírni! Ezt nem is méltatom válaszra.” – írta egy kedves hozzászólóm, sok szeretettel, majd az utána következő, hogy le ne maradjon valamiről, ezt még gyorsan kiegészítette: „Nem igazán értem, hogy ez most miért került a címlapra?”

Általános tapasztalat, hogy mindig az első hozzászólások között vannak a negatív kommentek, ezek rendszerint a megjelenés utáni pillanatokban, percekben születnek, aztán idővel fordul a kocka, elkezdenek beérkezni a jóindulatú, konstruktív hozzászólások is. Két-három nap elteltével pedig már csak (mondhatom, hogy kivétel nélkül) építő jellegű hozzászólások érkeznek, a mindenhez jobban értő negatív kommentelők addigra rejtélyes módon eltűnnek. Valószínűleg ők azok (mármint a konstruktívak), akik nemcsak hogy végig is olvassák a teljes bejegyzést, hanem adott esetben még ennél tovább is olvasnak: Utánajárnak az irodalomjegyzékben megadott forrásoknak vagy a szövegközi hivatkozásokban belinkelt honlapokat is átnézik; vagy ezektől függetlenül keresgélnek, ha pedig újabb, az adott témakört más nézőpontból megvilágító (kiegészítő, megerősítő vagy cáfoló) forrást találnak, akkor azt megosztják egy jobbító szándékú kommentben. Egyszóval, ők azok, akik rendesen megdolgoznak a kommenteken – minden elismerésem az övék, nem győzőm hangsúlyozni, hogy mennyire örülök ezeknek a kiegészítéseknek, helyesbítéseknek.

Önmagával a negatív kritikával persze nincs bajom. Lehet véleményezni a cikket, így például a terjedelmi korlátok miatt szükségszerűen előforduló hiányosságokra vagy a tárgyi tévedésekre, helytelen forráskritikára fel lehet hívni a szerző figyelmét. Az elvárható stílusban megfogalmazott negatív kommentek hasznosak, előremutatóak lehetnek. Ugyanakkor a nagyon általános, kizárólag a kommentelő feszültségének levezetését célzó véleménnyel (miszerint szánalmas baromság az egész cikk, jobb lenne kitörölni az egészet, az így felszabaduló tárhelyet pedig sóval beszántani) nem lehet mit kezdeni, nem lehet hasznosítani, érdemben nem lehet rá reagálni. Ezek nem viszik előre sem az adott cikket, sem általában a blogot. Konkrét kiegészítési javaslatokkal, linkajánlókkal viszont már annál inkább érdemes foglalkozni. Végső soron persze az is lehet egy vélemény, hogy ez a cikk rosszul sikerült, nem tetszik, hiányos, satöbbi. De bizonyára ezt is meg lehet fogalmazni udvariasan is, olyan formában is, hogy a blogírónak ne menjen el a kedve az egésztől.

„Azér' egy sorban állásról szóló írásban totálisan megfeledkezni Japánról kb. olyan, mintha Olaszország említése nélkül próbálnánk elmélyedni a pizzakészítésben.” – Ez már igen, ez őszinte és mély beszéd, ezen már el lehet indulni. Bár hasznosabb lett volna a szemléletes hasonlat helyett/mellett például egy linket ajánlani...

A blogbejegyzések alatt megjelenő hozzászólások, valamint a Facebook-kommentek között – a fent idézett stílusú vélemények mellett – azért sokszor (szerencsére jóval nagyobb számban) érkezik tartalmas, érdekes és értékes, hasznos, olykor egészen váratlan és (számomra) meglepő kiegészítés is. Nem akarok túlozni, vagy nagyon érzelgősnek tűnni, de azt gondolom, hogy ezekért a kommentekért éri meg belevágni minden egyes újabb cikkbe. Ezeket a kiegészítéseket, valamint a különböző tapasztalatokat, visszajelzéseket, továbbá a „leg”-eket (legkedveltebb, leglátogatottabb, stb.) szeretném itt az alábbiakban összegyűjteni; egyfajta rögtönzött élménybeszámolót szeretnék átnyújtani a blog első hónapjáról. Egyúttal szeretnék minden Olvasómat arra bíztatni, hogy ha ki szeretné egészíteni, javítani, pontosítani valamelyik rosszul sikerült, nem tetsző, hiányos, satöbbi cikket, azt feltétlenül tegye meg – de ha lehet ilyet kérni, mindezt egymás kölcsönös tiszteletben tartása mellett tegyük. Köszönöm!

Az állami díjas záhonyi átrakóbrigád

Az ország északkeleti kapujáról, Záhony vasúti térségének életéről szóló, az 1945 és 1975 közötti három évtizedet bemutató riportokból és fotókból összeállított blogbejegyzés kapta messze a legtöbb lájkot és a legtöbb Facebook-megosztást. Ebben a kategóriában toronymagasan ez a cikk vezet. Ugyanakkor mivel ez volt az eddig megjelent cikkek közül az egyetlen, amelyik nem szerepelt sem az Index, sem az Index2 címlapján, ebből következik, hogy a látogatottsági toplista örök utolsó helyezettje marad még egy darabig. Kár érte, szívesen látnám ezt a cikket mondjuk a TOP3-ban, éppen a visszajelzések, a sok esetben nagyon is személyes reakciók alapján. A későbbiekben pedig folytatni szeretném a „szociohorror” munkacímet viselő témát, a terveim között szerepel, hogy a blogon belül ebből (előbb-utóbb) egy ehhez hasonló stílusban felépített cikkekből álló sorozatot indítok.

20190116_143244.jpg

„A szívlapát még nincs nyugdíjban” – Horváth Péter fotója
Forrás: Akit a mozdony füstje megcsapott, 2. kiadás, Budapest, Szépirodalmi, 1978

Válogatás a hozzászólások közül:

„Csináltam én is, de nem adtak állami díjat, viszont jól fizettek. Egy vagon szénért 2 ezer forintot kettőnknek.”

„Ha jól tudom, már csak egy személy él az állami díjas átrakóbrigádból, sajnos a többiek már nincsenek velünk!”

„Jó kis szívlapátok, a mai fiatalok üresen nem bírnák el!”

„Itt még anyuék is dolgoztak.”

„Az én apám is dolgozott ott... az egészsége ott ment tönkre.”

„Dühítő, mert így kellett dolgozni; dühítő, mert ezt elfelejtette mindenki; dühítő, mert ezeket és a jelenben élő embereket a mai napig nem veszi emberszámba senki, mint abban az időben sem! A körülményeket csak látni kellene...”

Tovább a bejegyzéshez...

Az Indul a bakterháztól a Gumivasútig

A legtöbb hozzászólást a népszerű és legendás filmről, meg a Duna-parti kvázi-vasútvonalról szóló blogbejegyzés generálta. Ezekben sok új, a cikkben eredetileg nem szereplő és korábban nem publikált (legalábbis általam nem ismert) információ látott napvilágot, valamint két fénykép is előkerült egy magángyűjteményből:

„Az Indul a bakterház mozdonyát a dunapataji Beke László mozdonyvezető vezette Dunapataj és Kunszentmiklós között. Laci bácsi Dunapatajon lakott, a Kalocsa felől érkező út bal oldali első házában (az akkori Vörös hadsereg utca, ma Kalocsai út).”

51265814_2201972319863662_8010145974481584128_n.jpg

Az álló sorban jobbról a második Beke László mozdonyvezető
Forrás: Szabó László / Facebook

„Nekem volt szerencsém többször is megtenni ezt az utat, hát elég kemény volt az a munka. A kazán mellett meg lehetett sülni, a fej meg deréktól kilóg, télen a hó, jég belefagyva a hajba, a füst, korom a szembe. Mert csak így lehetett kilátni... Történelem..., felkavaró.”
(Érdemes a hozzászólás mellé tenni a záhonyi cikknél már hivatkozott riportkönyvből is az ide vonatkozó részeket: „Régen a reuma volt a mozdonyvezetők szinte kizárólagos betegsége; jobb oldala megfagyott, ahogy a gőzös ablakán kihajolva figyelte a pályát, közben a bal oldalon meggyúlt a kazán mellett.”  Egy mozdonyvezető meséli: „Örülnöm kellene, hogy látok egyáltalán. Harminc évig néztem a gőzöskazánban a fehér fényt, aztán ki a sötétbe figyeltem, hány embernek vette ez el a szeme világát?!”)

„[...] a [Dunapataj–Baja-vasút] leendő nyomvonalának biztosítására kisajátították a pataji gazdák földjeit a Szítóháton, a Parragban és a böddi részen! Sokáig úgy közlekedtünk rajta, mint az új vasút töltésen!”

Az egykor vasúti töltésnek épült homokos-sáros földút, a dunapataji Gábor Áron utcából (az 5308-as útról) nézve 2011 decemberében, a Google térképén.

„A vasúttöltés építéséhez a földet – többek közt – a [dunapataji] Malom utca szelidi úti kiöblösödéséből hordták, ezért van az út a régi katolikus temető és az akkumulátoros háza közti mesterséges völgyben. A töltés (a szárnyvonal lefűződéséhez a közös temető és az 51-es között) elkészült, de tovább már nem épült. (Rigó János – Kalocsa országgyűlési képviselője – a Dunapataj-bajai vasútvonal építése tárgyában interpellált. Az építkezést 1953 végén leállították és azóta sem folytatják. Bebrits Lajos közlekedés- és postaügyi miniszter válaszában kijelentette, hogy a legközelebbi években teljes erővel folytatják az építkezést. Addig is vonatpótló autóbuszjáratot állítanak be.)”

50259440_2175165755877652_1347587676072574976_n.jpg

Vonatpótló Ikarus 60-as Dunapatajon, az Ordasi út és a Kossuth Lajos utca kereszteződésénél, az 1960-as években...
Forrás: Szabó László / Facebook

...és ugyanaz a helyszín 2011 decemberében a Google térképén.

 „'57-ben (a forradalom után) bejáróként – 1 évig – minden reggel 5 órakor ezzel [az autóbusszal] utaztam középiskolába Kalocsára. A »faluknak« mentünk! Bárdos András bácsi volt a buszvezető!”

A pótkocsis autóbusz pótkocsija kiváló vesekőrázóként működött, mert az útviszonyok olyanok voltak. A vonal építésének első jele a távíróhálózat kiépítése volt, ezt követte a kordékkal végzett töltésépítés, ezzel egyidejűleg a különböző betonépítmények elkészítésével. [...] Aztán a téeszesítés időpontját követően a töltéseket beszántották, a távíróvonal is eltűnt, a betonépítményeket pedig robbantásos technikával eltüntették. Egyedül Kalocsán, a Móra Ferenc utcán maradt meg egy ma is használt híd.”

Híd a Csorna-Foktői-csatorna fölött a kalocsai Móra Ferenc utcában (az 5106-os úton) 2011 decemberében, a Google térképén

„Az egyik nagynéném egy ilyen jellegű [Ikarus autóbuszban, a] pótkocsis változatban utazott, a pótkocsi leborult az árokba, szerencse, hogy túlélte (a hatvanas évek közepén).”

„Apám ott volt azon a buszon, amelyik felborult. Kulcscsontörése lett. Azzal a gyerekkel feküdt egy kórteremben, aki a balesetet okozta, őt elsodorta a busz vagy valami ilyesmi.”

Kérem, hogy akinek van hasonló fényképe, története, akár a filmmel vagy a regénnyel, akár a tervezett vasútvonallal, akár a fenti (konkrét helyszín és időpont nélkül említett) balesettel, vagy például a kommentekben (még) nyitva hagyott további kérdésekkel kapcsolatban, akkor ossza meg velem ezeket az információkat. Külön örülnék az 1960 körüli/utáni buszmenetrendnek, hátha megvan valakinek. Köszönöm!

Tovább a bejegyzéshez...

Ikarusok a Zónában: Csernobil és Pripjaty evakuálása

Témájából adódóan a legtöbb látogatót vonzó, és ebből (is) következően egyben a legtöbbet vitatott blogbejegyzés. A hozzászólásokból viszont éppen az rajzolódott ki, hogy jól választottam témát. Ez a terület ugyanis hiába több mint harminc éves, annak feldolgozása, kutatása a mai napig korán sincs megnyugtatóan lezárva, a teljes képhez még számos további kutatásra, forráselemzésre, azok szakértő kritikájára van/lesz szükség. Külön nehezíti a források feldolgozását, hogy az egykor hivatkozási alapnak, megkerülhetetlen mérföldkőnek számító forrásmunkák az évek múlásával, új információk előtérbe kerülésével elavulttá válhattak. (Jellemző példa erre, hogy az erőmű egyes dolgozóit a baleset után elítélték, meghurcolták, néhány évvel később viszont felmentették, rehabilitálták.) Az időközben gyártott legendákról pedig kiderülhet, hogy hiába jól forrásoltak, egyszerűen (abban a formában) nem igazak – mint arra az egyik állandó kommentelőm remekül felhívta a figyelmem, amit ezúton is hálásan köszönök.

Ezzel együtt a cikk a rendelkezésre álló, egyébként brutális terjedelmű források alapos felhasználásával készült. (Lásd a Felhasznált és ajánlott irodalom című fejezetet.) Várható, hogy az elkövetkező években, évtizedekben további publikációk fognak megjelenni, mint ahogy történt ez legutóbb 2018 októberében, amikor a hazai levéltárakban elérhető magyar nyelvű dokumentumokból állítottak össze egy vaskos könyvre valót. A blogbejegyzés megírása során (a felsorolt irodalom, mások mellett a több órányi, pontosabban inkább több napnyi(!) dokumentumfilm mellett) nagyrészt erre a könyvre támaszkodtam, tudomásom szerint elsőként hivatkoztam erre a forrásmunkára.

A cikk megjelenése után sok javító szándékú hozzászólást kaptam, ezeket itt is szeretném megköszönni,  igyekeztem minden észrevételt, javítást, pontosítást beleírni a cikkbe, ahol kellett átírtam, módosítottam az eredeti szövegen.

Tovább a bejegyzéshez...

Utazás a színes vonalak mentén

Az egyik legnagyobb elismerést, megtiszteltetést a sematikus vonalhálózati térképek alkalmazásának hazai gyakorlatáról szóló, egyszersmind „blogindító” (amolyan kísérlezető, szárnypróbálgató, útkereső) cikkemmel kaptam: a Széchenyi István Egyetem Közlekedési Tanszéke (kommentár nélkül) megosztotta Facebook-oldalán a bejegyzést.

Tovább a bejegyzéshez...

KRESZ-történelem

A magyarországi KRESZ kialakulásának, fejlődésének egy-egy fejezetét, mérföldkövét bemutató A négy legrégebbi KRESZ-tábla (1910) és a Jobbra hajts! (1941) című cikkeket is szeretném egy sorozatba rendezve folytatni. A visszajelzések, hozzászólások alapján ezt a témakört is érdemes lesz a későbbiekben jobban körbejárni.

Itt is érkeztek hasznos és érdekes hozzászólások:

Mit jelent ez a jel: Bukkanó vagy egyenetlen úttest? A rövid válasz: 1910-től 1976-ig lényegében mindkettőt jelentette, de csak röviden 'bukkanó' volt a (kezdetben kör alakú) tábla neve. 1976-tól viszont már csak az utóbbit jelenti, a bukkanóra másik táblát vezettek be. Részletesen:

„A[z 1910-es párizsi egyezményben nevezett] 'cassis' (amikor épp nem feketeribizli) az úton keresztülhaladó vízelvezető árkot, vagy nem belátható mélyedést jelent. Az 'uneven road' itt egyaránt utal az út magassági vonalvezetésére és a minőségére is. A bécsi egyezmény egyértelműbben fogalmaz (l. A melléklet 7. cikk), a kétpupú jel (KRESZ 76. ábra) EGYARÁNT jelent nem belátható mélyedést, szabadlátást korlátozó domború hidat, vagy dombot ÉS rossz állapotú úttestet is. (7. Profil irregulier: Pour annoncer l'approche de cassis, de ponts en dos d'âne, de dos d'âne ou de passages ou la chaussée est en mauvais état, il sera employé le symbole A7a.) A bécsi egyezmény vezette be a bukkanók alternatív jelölését (A7b bukkanó (KRESZ 75. ábra, A7c beláthatatlan mélyedés (Magyarországon nem használt)). További mentség a bukkanósoknak, a kétpupú jel a KRESZ '76 bevezetéséig Magyarországon egyértelműen bukkanót jelzett (vö. 2/1962. (IX. 29.) BM-KPM együttes rendelet 23. § (3) a)), '76-tól vette át ezt a jelentést a bécsi A7b (KRESZ 75. ábra) szerinti jel.”

Részlet a Meseautó (1934) című filmből.
A jelenetben még bal oldali közlekedési rend, de már balkormányos autó, illetve még bal oldali ajtós autóbusz is látható.

„Abban az időben igazából nem nagyon számított melyik oldalon van a kormány, emlékezzünk arra, hogy az 1934-es Meseautó filmben címszereplő Horch 780-as is balkormányos volt. A kormánykerék elhelyezése leginkább a gyártó országtól függött: a német, francia vagy amerikai autóknál baloldalt, az angoloknál jobboldalt.”

Tovább a bejegyzéshez (1. rész)...

Tovább a bejegyzéshez (2. rész)...

Légből kapott jelek (1. és 2. rész)

Őszintén szólva az egyik legnagyobb meglepetés (csalódás, kudarc, stb.) a Meteorológiai ballonok a sztratoszférában és a Madárgyűrűzés és madárvonulás-kutatás című bejegyzések megírása alatt, illetve az előkészületek, a forráskutatás közben ért. Az eredeti, kezdeti tervek között szerepelt, hogy a témában jártas és illetékes közlekedési szervezet, illetve az elismert és általam nagyra becsült természetvédelmi egyesület bevonásával, velük mint szakértőkkel közösen, a kérdéseimre adott hozzáértő válaszok felhasználásával fognak a cikkek készülni. Végül az egyik megkeresésre sem reagáltak, a kérdéseimre nem válaszoltak, így az együttműködéstől mindkét szervezet elhatárolódott. Semmi baj, nincs harag, a cikkek nélkülük is elkészültek. :-)

(Az már egy külön vitatéma lehetne, hogy egy állami intézmény, hatóság megteheti-e, hogy egy sajtómegkeresésre, vagy más megközelítésből egy egyszerű állampolgári érdeklődésre, pontosabban nagyon is konkrétan megfogalmazott, jogi vonatkozású kérdésekre ne válaszoljon...)

Bécs madártávlatból (szó szerint)
Forrás: Vienna Tourist Board / youtube

Tovább a bejegyzéshez (1. rész)...

Tovább a bejegyzéshez (2. rész)...

A sorban állás kultúrája

A záhonyi cikk mellett ez a másik olyan blogbejegyzés, amiből úgy látom, hogy sorozatot érdemes indítani: A cikk (a korábban született bejegyzésekkel éles ellentétben) vállaltan nem annyira a (szak)irodalmi adatokra épülő, lexikális tartalomról, elméletről szól, sokkal inkább tartalmaz magánvéleményt, saját tapasztalatokat, sőt vitaindító állásfoglalást is. Kísérleti cikknek szántam, a visszajelzések alapján pedig már kijelenthetem, hogy jó volt a fogadtatása, sokan elmondták saját élményeiket, tapasztalataikat a témában. Tehát olyan cikkeket szeretnék írni ebben a sorozatban, ami sokak számára jelent(het) bosszúságot a közlekedés, utazás során, de kellő tenniakarással orvosolni lehet(ne) a problémát, és egyben amiről érdemes párbeszédet folytatni.

A témához kapcsolódó, a két szélsőséges helyzetet ábrázoló képek (szintén az olvasói hozzászólások alapján):

Metróra váró, a kijelölt helyeken sorban álló utasok Japánban
Forrás: tofugu.com / sudy.co.hu

Vodkáért sorban állók a Szovjetunióban, az 1980-as évek második felében
Forrás: pikabu.ru / youtube

A kommentelők közül többen hiányolták a fentihez hasonló külföldi példákat (jóllehet a cikk témája kizárólag a magyarországi helyzet áttekintése volt, az előző bekezdésben felvázolt formátumban). Megígérem, hogy ha lesz a cikknek második része (talán lesz), abban ki fogok térni a normakövető Japántól – a hozzászólásokban sokszor említett „félkörszerű amőbán”, valamint a vodkáért sorban állók emlékére állított szobron át – a fegyelmezetten, példásan sorban álló komlói bányászokig mindenre, ami az első részből kimaradt. :-)

Tovább a bejegyzéshez...

Addig is kövessétek, lájkoljátok a blogot és Facebook-oldalunkat, olvassátok a blog többi bejegyzését is, írjatok hozzászólásokat. Őszintéket és mélyeket, de ha lehet, akkor elsősorban építő jellegűeket. :-) Köszönöm!

A nyitóképet innen vettem kölcsön.

Ezt a cikket sokkal jobban is meg lehetett volna írni.

A bejegyzés trackback címe:

https://aranykerek.blog.hu/api/trackback/id/tr7014622960

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Le a spammerekkel · http://ketkerekenoutival.blog.hu/ 2019.02.16. 21:36:29

Hehh... akár én is írhattam a fentieket.
Ritkán teszem ok nélkül. Szerintem nem vagyok vele egyedül.
Viszont ahol a szerző kiérdemel egy ilyen véleményt, ott általában hóttfelesleges bármiféle magyarázat mellé, mert a t. blogger úgysem fogja fel.

Európai téridő 2019.02.17. 09:14:17

Az a bizonyos vonatpótló busz a fényképen Ikarus 60-as. Az Ikarus 30-as a "nájlonbusz" volt, a kis tetőtéri oldalablakokkal, amely Budapesten a csuklós buszok előtti korban pótkocsivá lett átalakítva és a régi 55-ös busz vonalán is közlekedett.

Tisztességes Természettudomány 2019.02.17. 09:55:10

Jó a blog, jók az írások, fel a fejjel! :)
Hibák keresni csak produktumban lehet, ha senki nem írna, az állástalan korrektorok találnának maguknak más szidnivalót.

Mindenki olyan aspektusból mutat be egy témát, amely aspektusból akar. Szíve joga. Amikor egy cikk elején világosan le van írva, hogy "Véleménycikk a sorban állásról, a sorban állás magyarországi gyakorlatáról, kultúrájáról, illem- és lélektanáról.", akkor nem nagyon értem a Japánra való hivatkozást hiányoló kommentet.

Vagyis értem én, csak furcsának tűnik. Pont olyan furcsának, mintha egy nőkről szóló cikk automatikusan a szépségkirálynőkre való hivatkozással kellene, hogy kezdődjön, hiszen "Azér' nőkről szóló írásban totálisan megfeledkezni a szépségkirálynőkről, kb. olyan, mintha Olaszország említése nélkül próbálnánk elmélyedni a pizzakészítésben "

Ugye, hogy nem olyan? :)

A vélemény szabad, a gondolkodás ingyen van, az anyázásra viszont a legcsekélyebb értelmi képességgel megáldott kommentelő is képes...

Csak így tovább!

szepipiktor 2019.02.17. 10:05:00

A szerző "kesergésével félig értek egyet.
Valóban jellegzetesség ma - és ez a közösségi média károsságát is igazolja - a ostoba, mindenbe belekötő kommetelőhad.
De ma már ez önmagában nem igaz.
Itt például, a blog-hu-n már alig olvasható értelmes írás, gyakorlatilag a politikai bérbloggerek, pártok és fizető, marketingalapú posztok jelennek meg, plusz az indexes munkatársak saját írásaik, melyen valamiért nem a online felületen jelennek meg.
Azaz a címlapra kikerülő írások 99%-a támadható, nem troll alapon, hanem hitelesség, trágyi tévedések, hazudozások miatt.
Ezerszámra készülnek remek, tartalmas magánposztok, de azokat soha nem ismerheti meg az olvasó!
.
Én sem ismertem ezt a blogot, de látom mennyire tartalmas és érdekes.
Tehát rögíztem és visszamenőleg elolvasom.
De ha valamivel nem értek egyet, "trollkodni" fogok és megírom az én véleményemet.
Hogy ezt a szerző támadásnak fogja tartani, vagy egy normális kocsmai baráti vitának?
Ezt majd eldönti.

Aranykerék 2019.02.17. 21:01:15

@Európai téridő: Köszönöm, javítottam a képaláírást.