Aranykerék

Nem könnyű a tehénpásztorok élete

2020. január 17. - Aranykerék

fortepan_3358.jpgÉppen egy éve kezdtem el írni egy bejegyzést az Indul a bakterház című regényről, illetve filmről. A bejegyzés ötletét egy vecsési újság cikke adta, ahol nem kevesebbet állítottak, mint hogy a regény részben megtörtént esetek alapján készült, szereplőinek egy része valós személyekről lett mintázva. A főszereplő Bendegúz például nem volt más, mint a regényíró Rideg Sándor saját gyermekkori önmaga, aki a vecsési 196-os vasúti őrháznál szolgált, bizonyos Szabó bakternál. A valódi Szabóról még fényképet is közöltek…

A sokat idézett történetben fontos szerepet kap az állattartás. Nem véletlenül. A vasúti őrház lakói számára például a tej és tejtermékek, a hús vagy éppen a takarmányszéna eladása egy fontos kiegészítő jövedelemforrást jelenthetett. „Úgy köll legeltetni, hogy a tehenek egészen vastagok legyenek, mintha viselősek vónának.” – hangzik el ennek megfelelően az utasítás a regényben. Legeltetni azonban csak a bakterházhoz tartozó vasúti terület mentén volt szabad. Erre Szabó bakter is felhívta Bendegúz figyelmét:

„– Azt beszélik a rossz nyelvek, hogy te mindég a tilosba legeltetsz. Itt vót egy paraszt, hogy fizessem meg a muhart, amit lelegeltettél. Mondtam neki, hogy akkor gyüjjön a markát tartani, ha megfogott téged, addig meg fogja be a gambáját.
– Egy szó se igaz ebből a muharból – mondom a bakternak. – Tulajdonképpen azt se tudom, hogy milyen színe lehet a muharnak.
– Én se hittem – mondta a bakter –, mán hogy hinnék ilyen lehetetlenséget.”
(Rideg Sándor: Indul a bakterház, 1943)

fortepan_92297.jpg

Kutakodásom során egy másik történettel is találkoztam, ami sok tekintetben emlékeztetett a filmbéli bakterházra. Ez a történet is egy tehénpásztor fiúról szól, aki egy majdnem tragédiába torkolló veszekedésbe keveredett – tisztázatlan körülmények között – a szomszédos őrház bakterjával. A vita alapja pedig nem volt más, mint az, hogy a tehenek a szomszéd területére tévedtek, azaz a tilosban legeltek. Ez a jelenet a filmből – és persze a regényből – is ismerős lehet, de másképp, fordított előjellel: itt a tehénpásztor gyerekek kezdték el elhajtani a szomszéd bakter elkószált, tiltott területre tévedt tehenét. A gazda ezt nem hagyhatta szó nélkül. Történt mindez az első világháború idején, valahol Budafok környékén.

A késelő Sz. István így írta le a történetet, egyetlen mondatba sűrítve az előzményeket:

„… [1917.] szeptember hó 27-én este a teheneim a Sz. Viktor pályaőr kaszálójára rámentek és [Sz. Viktor nevelt] gyermeke elkezdte ütni a kis borjút, és ezért a feleségem rászólt a gyerekre, hogy miért üti az állatokat, erre a gyerek azt felelte, hogy baszd meg az anyád, hajtsátok innét, ez nem a tietek, és az ilyen kifejezésekért a feleségem odament hozzá, és a gyerek az ostorral a feleségemet megvágta, és ezért a feleségem őt fejbe ütötte, és azzal otthagyta őt, ekkor mindenféle gyalázó szavakat kiabált neki, akkor a lármára én is odamentem, és azért a gyalázó szavakért én is a szájára ütöttem a gyereknek, és azt mondtam neki, hogy az én feleségem nem játszópajtásod neked, hogy ilyen aljas szavakat kiabálsz neki, ezután a kisebb testvérét elküldte haza, hogy hívja az anyját, mert én megvertem őt, közben nekem azt felelte, hogy köszönd, hogy nincs itthon édesapám, mert elbánna veled, amelyre aztán nem feleltem neki, ezután én elkezdtem kukoricát morzsolni, és jött D. Mihály [az idősebb fivér] nagy káromkodással a vasúton, de én nem szóltam neki.”

bekesmegyei_kozlony_1937.JPG

Eddig a vallomás első mondata. A tettlegesség a második mondatban jön:

„Mikor áthajtották a teheneket az átjárón, ott a házam sarkánál elkiáltja magát D. Mihály, most gyertek ki az anyátok szentségit, mind agyon aprítlak benneteket, ekkor feleségem kiment és azt mondta neki, hogy hallgass, ki hívott ide, eredj az utadon, de őkelme ekkor azt mondja a feleségemnek, baszom az anyád szentségit, majd megtanítlak én titeket, és azzal nekiugrott a feleségemnek és elkezdtek huzakodni, és én akkor odamentem szétválasztani őket, és amint elestek huzakodás közben és ijedtemben a késes kézzel hozzá kaptam a gyerek vállához és így szúródott meg valahogy, de nekem szándékom megszúrni nem volt, és akkor a kést azonnal el is tettem, és így egyiket jobbra, a másikat balra szétrántottam, és felszólítottam, hogy azonnal menjen haza, mit házsártoskodsz itt, de még háromszáz méterről is azt kiabálta, megálljatok az anyátok szentségit, majd találkozok veletek egyesbe.”

„Ekkor én [Sz. István] azt mondtam neki, hogy hallgass, mert seggbe lőlek úgy, hogy eszedbe jut, hogy senkit nem támadsz meg, erre ő azt mondta, eredj, hozd ki a puskát, de én többé rá se hallgattam, mentem a dolgomra.”

Sz. Viktor, a gyerekek nevelőapja szerint viszont ez egészen másként történt. Hozzáteszi, hogy ráadásul „már nem az első tette volt Sz. Istvánnak, hogy a gyermeket megverték”:

„[Sz. István és felesége D. Mihályt] ütötték vagy 50 méter hosszan, és ott megszorították a szénánál, és Sz. István beledöfte a második oldalborda közé a bicskáját, erre azt mondta neki, hogy most elmehetsz haza, a tahó istenit az anyádnak! A gyermek valamit visszaszólt, mire Sz. István azt mondta, hogy hallgass, mert picsán lőlek, mire a felesége válaszolt, hozd ki a puskát és eressz utána egy golyót, ha még nem volt neki elég! A gyermek eljött haza, mire hazaért, kétszer lefeküdt azután, mert sok vért eresztett.”

fortepan_92298.jpg

A két család közötti viszály persze nem itt kezdődött, Sz. István szerint a rossz szomszédi viszony alapja egy évvel korábbról származik:

„Ennek az eredete az, hogy a tavasszal egy uradalmi kutat teljesen szétromboltak, és az intéző úr engem vont érte felelősségre, és én megmondtam, hogy a Sz. és a K. gyerekek [Sz. Viktor és K. Ignác gyerekei] tették tönkre a kutat, és ezért elkezdtek bosszúállást kitalálni. Többek között a hídnál a lépcsőtéglázatot kezdték felszedni, és a szárnyfalon lecsúszkálni, a távirdaoszlopokról a szigetelőket ledobálni, a sínekre kavicsokat rakni, és az ilyen tettekért, ha megfenyítettem a gyerekeket, a szülőknek nem tetszett, és ebből származik a harag.”

A legjobb védekezés a támadás, gondolhatta a késelő, aki nemcsak a gyerekeket, hanem a szülőket is sietett megvádolni:

„És a Sz. Viktor pályaőr a szenes vonatok lassú menetét felhasználta, és az én lakásomnál kezdte a szenet ledobáltatni a vonatról, amiért a feleségem rászólt, hogy én azt nem fogom tűrni, hátha bejelenti valaki az őrházszámot, és én hallgatok érte, azóta a családomnak nincs tőlük nyugta, ha egyik nem, akkor a másik piszkálódik folyton, ebből kifolyólag vágta el a vonat a K. Ignác pályaőr tehenét is szeptember 14-én, mert ha szóltam valamit a gyereknek, akkor is én voltam a rossz.”

nyirvidek_1920.JPG

A szénlopás mellett más vétségekkel is vádolta a családot a támadó, azok egy részét azonban az eset kivizsgálását követően elutasították. A vádak közt szerepelt répalopás is, amivel végül úgy tűnik öngólt lőtt Sz. István:

„Sz. István Sz. Viktor elleni vádjai a szén és répa tárgyában a következő megállapítást nyertek. K. Ignác pályaőr neje és Róza leánya tanúsítják, hogy Sz. Viktor és családja tényleg hordott be szenet több alkalommal. Sz. Viktor ezt egy esetben be is ismeri. De míg a tanúk is, Sz. Viktor is azt erősítik, hogy a szenet a fékezők dobálták le felszólítás nélkül a vonatról. Sz. István sem vádolja azzal Sz. Viktort, hogy a kocsikra fölment volna, és így feljelentésének ez a része valótlan.

A répaszedés úgy történt, hogy egy répát szállító vonat egy kocsijának ajtaja állítólag magától kinyílott, és a vonalon 3–4 mázsa répa szétszóródott. A répát nemcsak Sz. Viktor, hanem K.-né és leánya, valamint Sz. Viktor vádlott szerint mindnyájan szedték és behordták, sőt, maga Sz. István is, de ő ezt tagadja. […]

Sz. István kötelezettségét megszegve erről soha jelentést nem tett – sőt úgy látszik, hogy ő maga […] is részt vett ezen üzelmekben. […]

Sz. István azon kérdésünkre, hogy miért nem tárta fel vádjait annak idején, azt felelte, hogy gyűjtötte az indokokat Sz. Viktor ellen, hogy egyszerre végezhessen vele . […]”

A vasútnál nem voltak könnyű helyzetben, amikor dönteniük kellett, hogy most akkor mit csináljanak, kinek higgyenek. Ezt a körülményt jegyzőkönybe is vették:

„Sz. István pályaőr és D. Mihály verekedésének körülményei tanúk hijján nem tisztázható. D. Mihály azt állítja, hogy Sz. Viktor nevelt fiát, az ő öccsét megvédendő ment Sz. Istvánékhoz, ahol Sz. István és neje leteperték és megszúrták. Viszont Sz. István és felesége azt állítja, hogy D. Mihály kötött beléjük, és Sz. István csak véletlenségből szúrta meg.”

eszakkeleti_ujsag_1914.JPG

Végül meghozták a szükséges intézkedést és kimondták:

„[Sz. István] összeférhetetlen, izgága természetű ember, akit már annak idején kénytelenek voltunk a magányos 22C számú őrházba áthelyezni azért, mert őrtársaival folyamatosan gyűlölködött. […] külön eljárást és szigorú büntetést érdemel azért, mert a vázolt cselekedeteket nem jelentette azonnal be, hanem majdnem egy év múlva, csupán a bosszú érzetétől vezéreltetve állott elő vádjaival.”

Forrás: Máté György: Élet a bakterházban. In: Balázs Géza – Molnár Gergely (szerk.): Szemed a pályán legyen!. Mozdonyfüstös néprajz, Magyar Szemiotikai Társaság, Budapest, 2017. 112-114. o.

A nyitókép forrása: Fortepan, 3358

A második és harmadik fénykép forrása: Fortepan, 92297, 92298

A fényképek csak illusztrációk, nem az eset szereplőit ábrázolják.

Az idézett újságcikkeket az Arcanum adatbázisában találtam, az első kettőre Máté György is hivatkozik a fenti írásában. A három cikk eredetileg a Békésmegyei Közlönyben (1937), a Nyírvidékben (1920) és az Északkeleti Újságban (1914) jelentek meg.

Az idézetekben a korabeli szöveget igyekeztem szöveghűen idézni, a nyelvezetét kevés kivétellel (pl. hiányzó névelő pótlása) nem módosítottam, ugyanakkor a helyesírást több helyen a maihoz igazítottam (igekötős igék helyesírása, tagmondatok közötti hiányzó vesszők pótlása, összetett szavak egybeírása, stb.), néhol a kipontozásokat, rövidítéseket feloldottam.

Észrevételeket, véleményeket az aranykerek.blog@gmail.com címre várjuk.
Facebook-oldalunk: facebook.com/aranykerek.blog

A bejegyzés trackback címe:

https://aranykerek.blog.hu/api/trackback/id/tr7215414384